David Cameron brit miniszterelnök január 14-én ebben a lapban fordult a világhoz, hogy „ünnepelje velünk együtt a dalnokot... érjük el, hogy hagyatékán keresztül Shakespeare valóban életre keljen".
Hazánkban a XVIII. század végétől, amikor Bessenyei György először adott hírt Shakespeare-ről, az angol géniusznak változó erejű kultusza van nálunk. Először a reformkor nagy embereit hódította meg. Széchenyi – naplója szerint – első angliai útján beletemetkezett az olvasásába. Wesselényit szintén elragadtatta. Kossuth a budavári börtönben az angol nyelvű Shakespeare-összesbe annyira belemélyedt, hogy a Macbethből hat jelenetet le is fordított. Az MTA 1878-ra mind a 37 színpadi művet lefordíttatta olyan költőóriásokkal, mint Arany, Petőfi, Vörösmarty. A későbbi műfordítók is költészetünk legjobbjai közé tartoztak (ez sajátos magyar jelenség). A fordítói névsorból még említést érdemel: Arany László, Szász Károly, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Áprily Lajos, Füst Milán, Mészöly Dezső, Nádasdy Ádám, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Vas István.
Shakespeare a magyar színpadon mindenkit megelőzött. A csúcs: 1894 októbere és 1895 februárja között a kolozsvári nemzeti színház – elsősorban Ditrói Mór rendezésében – 17 Shakespeare-művet játszott. Az 1920-as évekből Hevesi Sándor Nemzeti Színháza elkápráztató Shakespeare-előadások hosszú sorát produkálta. A Shakespeare-színész nálunk a legmagasabb minőséget jelezte.
