Csak egészen kis túlzással: a 2003-ban megtámadott Irak ma saját amerikai bombázását kéri. Persze nem a kormányerők, hanem a fanatikusok állásaiét.
A neokonzervatív gondolat annak idején, még George W. Bush elnöksége alatt az volt: Szaddám Huszein véreskezű diktátor, fegyverprogramon dolgozik, és megérett rá, hogy megdöntsék az uralmát. Majd ha az amerikaiak, mint kiderült, dollár-ezermilliárdok ráfordításával és négyezer katonájuk élete árán, de pacifikálják Irakot, kiképzik és felszerelik a hadseregüket, akkor átadhatják nekik a biztonsági feladatokat.
A három fő közösség, a szunnita és a síita araboké, illetve a kurdoké pedig békében és demokráciában élhet egymással. Ez az elképzelés illúzió volt. Irak már az utóbbi években is földi pokollá vált a rutinszerűvé vált pokolgépes merényletekkel, a havi sok száz áldozattal, de az elmúlt napokban kiderült: lehet ezt még fokozni, egy a szunnita–síita felekezetközi válságot a végletekig elmélyítő iszlamista kalifátus rémével.
Aki nem számolt ezzel a lehetőséggel, az túlbecsülte az iraki központi hatalom erejét, és alá- a szektariánusnak nevezett vallási-politikai erőszakban rejlő potenciált.
Arról is megfeledkezhetett, hogy a gyenge síita kormány a síita Irán kiszolgáltatottjává válik. Gondoljunk bele: Washington és Teherán most egyazon napon ajánlotta fel Bagdadnak a szolgálatait...
A korábban békés kurd területek, ahol pedig mondjuk a Mol is érdekelt, sincsenek biztonságban. „Nehezebb lezárni egy háborút, mint elkezdeni”, jelentette ki Obama 2011 végén, éppen abból az alkalomból, hogy kivonta csapatait Irakból. Ehhez hozzátehetjük: a legnehezebb pedig az lehet, ha vissza kell menni az elhamarkodottnak bizonyult, dolgavégezetlen kivonulás után.
Ha nem is szárazföldi csapatokkal, mert erről (egyelőre) nincs szó.
A modern történelem számos olyan háborút ismer, amely elvarratlan szálakat hagyott maga után, s ezek újabb háborúkhoz, tömeghalálhoz vezettek. 1914 és 1944 kerek évfordulóján találunk erre Iraknál közelebbi példákat is. Eközben Irak a közeljövőre nézvést egy további ijesztő kérdést vet fel: Afganisztánét. Onnan a Nyugat 2014 végével vonul ki.
