galéria megtekintése

Rogán és a pékek

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 23. számában
jelent meg.


Tamás Gábor
Népszabadság

A Fidesz-frakció tiszteletre méltó eltökéltséget mutat a kiflik árának ügyében. A magas testület országgyűlési határozatban kéri a kormányt arra, hogy „alakítsa ki az árak rendszeres monitoringozásának rendszerét, és az állami támogatások (...) megvonásával szankcionálja, ha egy ágazat szereplői az árak kialakításánál nem veszik figyelembe az energiahordozók árának csökkenését”.

Sőt. „A Fidesz-frakció továbbra is kiemelten fontosnak tartja, hogy a magyar családoknak csak annyit kelljen fizetniük a termékekért és szolgáltatásokért, amennyit feltétlenül szükséges.” Kétségtelenül derék célkitűzés ez. A kormánypárti honatyák egy, a gazdasági tárcánál készült értékelésre reagáltak vele, amely szerint „összességében nem várható, hogy az üzemanyagárak csökkenését a vállalkozások maguktól érvényesíteni fogják termékeik, illetve szolgáltatásaik áraiban, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azonban nem tervez semmilyen beavatkozást a piaci árképzési folyamatokba, mivel várakozásai szerint egész évben mérsékelt marad az infláció”.

A kormányzat hátsó udvarában folyó purparléban az a legszebb, hogy nem először fordul elő ilyesmi. A szakértelmet is mutató Varga Mihály-féle főhatóság csak az elmúlt évben sokadszor csattan össze a parlamenti gombnyomogató, felelősség nélküli, arctalan frakcióval. Legyen szó internetadóról, vasárnapi boltbezárásról, vagy éppen a kifliügyi egyeztetésről a Rogánt nagy ívben lesajnáló pékekkel, meg az árujukat terítő kereskedőkkel – ugyanez a helyzet.

 

A minap e hasábokon megemlékeztünk arról, hogy az árképzés a piacalapú gazdasági környezetben nem a politikusok akaratától függ. Említettünk egy, a mindennapokkal küzdő pék kemény számokra épített kalkulációját, amelynek lényege szerint a Rogán-emlegette benzinár jelentéktelen tényező a kifliárban. Most a munkahelyvédelmi támogatások megvonásával fenyegetőzik a politika (mással igazából nem is tud). János pék erre azt mondja, nem vele tolnak ki. Van két megváltozott munkaképességű dolgozója, meg három másik, akit közmunkából „szabadított ki” – ötük után valóban kap támogatást, de ha baj van, összességében két aktívval simán kiváltja őket. Bajban nem ők leszek, hanem az elbocsátottak.

Jánosnak azonban nem kell félnie retorziótól, mert ez az egész csak porhintés. Rogánék sem gondolják komolyan. Hiszen akkor revízió alá kellene vonni szinte mindent, amit mifelénk pénzért meg lehet venni – netán útdíjmatricát, a taxitarifát, jó néhány autópálya-szakaszt, disznóhúst, vagy akár egy belvárosi ingatlan reális négyzetméterárát is. Lenne itt nagy csodálkozás. Bizony, egyes dolgokért a kisemberek néha jóval többet fizetnek a szükségesnél, máshol viszont számolatlanul omlik szét a közpénz mindenféle követhetetlen elszámolásokban – ami egyébként szintén az átlagember zsebét terheli. A kifli ebben a partiban nem tétel.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.