(Vigyázat, nem a klasszikus fajtából!) S ha már stand up: a műfaj egyik régi képviselője, Kellér Dezső – miközben fogalma sem volt, hogy „sztendápol” – szenzációs konferanszai közben jobbnál jobb dumájával fájdította az őt hallgató nők és férfiak rekeszizmát. Ám nemcsak beszélt: írt is. Mint például a Négyes lakáscsere című bohózatot.
Már megint a stadionokkal van a baj. Nem elég, hogy az újonnan épült létesítmények konganak az ürességtől, a régi pályákat is felújítják. Ami persze még helyénvaló is lenne – hiszen ma már kevesen járnak mezítláb, a cipőcégek a fénykorukat élik –, ám arra talán lehetett volna ügyelni, hogy a munkák közben azért lehessen valahol játszani. Természetesen a labdarúgásban nem alkalmazható az üzlet a tatarozás ideje alatt is nyitva tart elve, ám az időzítés, az megint csak kész kabaré.
Az MLSZ csütörtökön elkészítette az NB I-es sorsolást, de kiderült: az még nem tekinthető véglegesnek, a csapatok ugyanis hétfőig egyeztethetnek a pályaválasztó jogokról. A helyzet a fővárosban kezd tarthatatlanná válni. A 12 csapatosra szűkített mezőny csaknem fele budapesti. Az FTC-nek nincs gondja: új arénáját nemrégiben a világ legutóbb épült stadionjai legszebbikének választották. A Honvéd vezetőit felkérte ugyan a szövetség, hogy halasszák későbbre a modernizálást –a kérést teljesítették –, ám Kispesten nemcsak a piros-fekete társulat, hanem lebontott pályája miatt az MTK is focizik.
Már ha sikerül megegyezni, a zuhanyhíradó szerint ugyanis a kék-fehérek a tavalyi összegnél kevesebbet akarnak fizetni. S hogy bonyolódjon a történet: azt is hallani, hogy – ha már kabaré – Salamon Béla kedvenc csapata a Fáy utcában szeretné elkápráztatni nem túl sok hívét. Igen ám, de a több esztendő után újra a legmagasabb osztályban szereplő angyalföldi klub létesítménye jelen pillanatban nem alkalmas NB I-es meccsek megrendezésére, ezért a Vasas a Megyeri úton fogadná ellenfeleit. S hogy legyen még egy csavar: az újpesti stadion átalakítását október közepén kezdenék el.
Értik?
Nem nagyon?
Ne csodálkozzanak! Annak idején a Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat intézte a bérlakások cseréjét, persze térítés ellenében. Minőségi otthonokhoz kenőpénz nélkül nem nagyon lehetett hozzájutni. A Kellér Dezső írta Négyes lakáscsere című, bodrogis, voithos, Kabos László-s, körmendis jelenet végén a partnerek szinte majd mindegyike megőrül a sok változtatástól, egyedül egy magányos férfi marad nyugodt. Ő csak ismétel geti a már klasszikusnak számító szlogent: „De én maradok, mert albérlőt nem lehet kitenni.”
Kár, hogy Kellér már nem él. Ő biztos találna megoldást a pályamizériára.
Jobb híján mit tehetünk?
