Majd hat évvel a nemzeti fülkeforradalom győzelme után ma már senki sem mondhatja, hogy a Fidesznek nem állt módjában bebizonyítani, miként nézne ki a Nemzeti Együttműködés Rendszere a maga fizikai valójában.
Fennkölt polgári eszméik közé tartozott például, hogy az állam igenis lehet jó gazda. Fideszes hangszerelésben: az, hogy az állam rossz gazda, nemzetrontó liberális hazugság. Mert ha szerény állami cégeink élére kiművelt, elhivatott, ügyes, becsületes, jól fizetett vezetőket állítunk, ők csattanós példát mutatnak minőségi szolgáltatásból. Mit lehet erre mondani? Ez is erősen választásiblődli-szagú, szinte csak ellenpéldákat ismerünk, az előjelek is baljósak, de hát tettünk még egy próbát.
És ma már itt áll előttünk a megvalósult álom. Minden ízében magán viseli Orbán Viktor eszméinek, személyiségének, hatalomtechnikájának, mi több, enkezének nyomát.
Példánk erre egy cső. Magyarországot köti össze Szlovákiával. Nagybani gázszállításra való. Évtizedek óta mantrázzák, hogy több cső kell. Biztos – vonjuk meg a vállunk. Épített is szakmányban ilyet a Mol, amely persze nem állami cég, döntéseiért tényleg a vezetés a felelős. Így azt merészelték mondani, hogy szlovák cső márpedig nem lesz. Mert nem éri meg. Zuhan a fogyasztás, senki se használná. Orbán Viktor viszont megmakacsolta magát. Hogy fontos a stratégia, a geopolitika, miegymás.
