Bruszt László és David Stark nagy ívű esszében írt az Európai Egyesült Államok létrehozásáról (Népszabadság, 2015. szeptember 12.). A legfontosabbnak azt tartják, hogy Európa lakosai egységes népként tekintsenek magukra, és ennek a népnek a nevében fogalmazzák meg a saját alkotmányukat, ahogy az amerikaiak tették az 1780-as években.
Az ukrajnai polgárháborúra, a görög válságra, és legújabban a menekültkrízisre adott tagállami válaszok kaotikus jellege megmutatta, hogy a „nemzetek Európája” gyorsan csődbe juthat, és az egész unió széteshet. Az uniós alapszerződésen csak minden tagállam egyetértésével lehetne változtatni, amire kevés az esély. További akadály a nemzetvédés reflexe a lakosság széles rétegeiben, amelyet a kormányok boldogan korbácsolnak fel pillanatnyi számításból.
Az Európai Egyesült Államok gyakorlati megvalósítására két út is kínálkozik. Az egyszerűbb: a leginkább elkötelezett kormányok alakítsák azt meg, a jelenlegi Európai Unión belül, annak megtartásával. A másik, kockázatosabbnak tűnő lehetőség: alakuljon meg a szövetségi állam virtuálisan. Ebben az esetben mindegy, hogy a saját kormányomnak milyen a viszonya az Európai Unióhoz (akár ki is léphet, vagy kizárhatják), én egyénileg állampolgár maradnék, szavazhatnék, a szövetségi állam megvédené az érdekeimet, szabadon utazhatnék, letelepedhetnék és dolgozhatnék. (Hogy ebből ne legyen „jóléti bevándorlás”, legfeljebb a szociális ellátáshoz való jogot kellene kivenni belőle, hiszen azt az anyaország hivatalból biztosítja.)
