Mint öreg alkoholisták, akik már elitták mindenüket, ide értve a májukat is, s amikor erre ráébrednek, egyre csak magyarázzák, hogy nem tehetnek semmiről, nem is ők az okai annak, ami történt velük, hanem az alkohol, nos, éppen így viselkedtek a parlamenti képviselők a hétfő délutáni négyórás egészségügyi vitanapon.
Miközben tárgyuk, az egészségügy krízise az egyik legsúlyosabb és legfájdalmasabb, egyben a legtöbb embert érintő válsága a magyar társadalomnak, az ilyenkor nagyon nehezen tisztelhető Házban az együttműködésnek, de még csak a probléma megértésének sem látszott jele. A felszólalók monoton egymásutánja minden erejével arra összpontosított, hogy olyan részleteket, tényeket és a legtöbb esetben össze sem hasonlítható számokat soroljon, amelyek politikai ellenfeleit a lehető legrosszabb fényben tüntetik fel. A színvonal ebben a közegben nem volt igazán meglepő, de egy beteg hozzátartozóit sem nyugtatja meg, ha az orvosai csak épp annyira lélektelenek, mint szoktak lenni.
Itt sem volt megnyugtató a megfigyelőnek látnia, hogy adnak és kapnak mindkét oldalon, de csak egymásnak, az országnak semmit. A szocialisták stadionoztak, a Fidesz gyurcsányozott, a Jobbik közös bűnbánatra szólított.
