– Baj van, nagy a baj – kezdte mondandóját Tukacs István, az MSZP vezérszónoka, és rögtön hozzá is tette: az egészségügy elért a teljesítőképessége határára. Szerinte azonban nem azért kezdeményezték a vitanapot, hogy politikai „adok-kapokká” silányítsák a parlamenti ülést, hanem hogy képet kapjanak a kormány terveiről. Hozzátette: jó lenne, ha az alkalom érdemi közbeszédé alakulna, és nem a süketek párbeszédévé silányulna. A képviselő vágya nem teljesült.
Móring József Attila (KDNP) vezérszónoka lajstromba vette az eddigi kormányzati intézkedéseket, de összességében nem volt sok mondanivalója az egészségügyről. Felolvasott egy listát arról, hogy az Orbán-kormány milyen sokat költött az ágazatra. Volt benne 500 milliárdos fejlesztés, kórházépítés, de mindehhez nem tette hozzá ő, de más fölszólaló sem, hogy ezeket a fejlesztéseket az európai adófizetők finanszírozták az uniós büdzsén keresztül a magyar egészségügynek. Az, hogy a kereszténydemokratáknak egyébként se volt túl sok mondanivalójuk e területről, abból is kiderült, hogy Harrach Péter a Fidesz javára lemondott a vitában a pártját megillető további fölszólalási időről.
|
Molnár Ágnes
Kovács Tamás / MTI |
Lukács György, a Jobbik képviselője kritikus volt az egészségügyet illetően mind a jobb, mind a baloldali kormányokkal. Szerinte az egészségügy területén a rendszerváltás óta kormányzó pártok keveset és azt is rosszul elosztva költöttek az ágazatra. Mint mondta: az egészségügy általános forráshiánya mellett a kórházi esetekre jutó finanszírozás 2008 óta változatlan: nézzék meg – javasolta képviselőtársainak –, hogy a Facebook azóta mennyit fejlődött.
Ikotity István, az LMP szónoka hosszan sorolta a problémákat. Szerinte a kormány nem teketóriázhat tovább, azonnal változtatni kell az egészségügy rendszerén. Az ellenzéki képviselő szerint ehhez elsőként a kabinetnek is be kell látnia, hogy nem érvényesül az egészséghez fűződő alkotmányos alapjog, hiszen huszonöt év „mellényúlásai után” nem létezik mindenkinek ingyenesen elérhető egészségügy, a gyógyulás esélyét így alapvetően a „pénztárca vastagsága" határozza meg. Szerinte nehéz a Fideszt komolyan venni, mert abból, amit ellenzéki szerepben az egészségügyről mondott, kormányra kerülése után csak államosításra, értelmetlen központosításra futotta. Kiderült, hogy a stadionok fontosabbak, mint a kórházak.
|
Móring József Attila
Kovács Tamás / MTI |
Molnár Ágnes (Fidesz) szerint viszont az egészségügy működik, a betegellátás folyamatos, méghozzá az év 365 napján, a betegek pedig ingyen jutnak hozzá. Szerinte ha az MSZP-kormányok megtették volna a szükséges lépéseket, akkor 2010-ben már csak „finom korrekciót” kellett volna végrehajtani az egészségügyön. 2010-ben viszont népegészségügyi, ellátórendszeri és humánerőforrás-válság volt, és ezt ennek az Orbán-kormánynak kellett helyrehozni. A kormánypárti képviselő olykor-olykor ki is oktatta ellenzéki politikustársait, akik szerinte még az E-Alap költségvetésében sem igazodnak el, ezért is bánnak következetlenül és vagdalkoznak az abban olvasható számokkal. Miközben ő a helyükben nem lenne büszke arra, amit a szocialista-liberális kormány 2010-ben itt hagyott, köztük a kórházak 120 milliárdos eladósítását, a 2004-ben bevezetett volumenkorlátot. S miközben az orvosi elvándorlás már 2010 előtt megkezdődött, nem volt egyetlen érdemi javaslatuk sem a migráció megállítására. Ellenben soha nem látott mértékű privatizáció, patikaliberalizálás, kórházbezárások jellemezték kormányzásukat.
Molnár Ágnes fölszólása s annak stílusa erős indulatokat váltott ki a teremben, időnként bekiabálások próbálták félbeszakítani azt. Az ülést vezető elnök többször figyelmeztette az ellenzéket: nagyobb türelemmel hallgassák képviselőtársukat.
A vita a késő esti órákig nyúlt a parlamentben.
