Tovább dagad – és leginkább közelít a lényeghez – a Kerényi többedik buzizása kapcsán elindult nyilatkozat-áradat. Kulka János Orbán Viktornak írott levelére egyelőre nem a miniszterelnök, csak a magát – valamilyen rejtélyes, és itt most meg nem fejtendő okból – ugyancsak címzettnek érző Bognár Zsolt színművész válaszolt.
Hogy válaszolt volna – erős túlzás. Kulka levelének lényege ugyanis, hogy egy miniszterelnöki megbízott mond demokratikus jogállamban elfogadhatatlan dolgokat, ezért a miniszterelnöknek magának kell megvizsgálnia, lehet-e ez az ember az ő személyes megbízottja. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában Bognár Zsolt nem illetékes, nem lévén miniszterelnök.
Az ő levelében viszont – hála a szoros szövegolvasás erényeinek – önleleplező módon tárulnak fel a „buzizás” és egyebezés mögötti valódi motivációk. Mindjárt az elején ezt írja: „számomra és hiszem, hogy sokunk számára nem elfogadható az a mentalitás, ahogyan egy a köreidet, ha talán erősen is kritizáló embert, másként gondolkodót, jelen esetben Kerényi Imrét minden lehetséges fórumon megpróbáljátok darabokra szedni”. Mit jelent ez? Mire-kikre utal a „köreidet”? Tán a melegekre úgy általában? Ez is lehetséges lenne, hiszen a levélíró utal Kulka „felvállalt másságára”, de Kulka „körei” mégsem a melegek. (Bájos kitérő, hogy ha valaki egy magát melegnek vállaló embert melegsége miatt bármiféle hátrányos megkülönböztetéssel sújtana, azt a levélíró nem tartja kirekesztésnek, hiszen az illető vállalja, hogy meleg. Vagyis: ha vállalod, vállald, hogy pocskondiáznak érte, mert az benne van a pakliban.)
Kulka „körei” azok, akiknek színházeszménye „a deviancia, a luciferi megdicsőülés, a romlottság felmagasztalása”. Ők azok, akik nem tudják elfogadni, hogy „vannak, és a jelek szerint meggyőző többségben vannak azok, akik másként látják a világot és engedtessék meg nekünk, hogy más értékrend szerint képzeljük el a művészetet, a színházat, a nevelést”, és végtelen vakságukban – felkiáltójeles mondat – merészelnek levelet írni „a Miniszterelnök Úrnak!”. Tisztára, mintha egy normális demokráciában élnének, ahol a „miniszterelnök úr” nem uralkodó, hanem népe (és nemcsak szavazói) első szolgája, ráadásul ember, aki levélben megszólítható.
Levélíró azt is tudja, hogy Kulka levele csak benyalás a saját köreinek, ahonnan piros pont jár egy ilyen levélért. Hogy kik adják a piros pontot, és mire jó egy ilyen piros pont, az nem derül ki.
A Facebookon terjedő levél nyomában színes és változatos és okos kommentáradatok sokféleképpen értelmezik ezt a levelet. Nem kevesen közülük rájöttek arra is, hogy a széles körben ismeretlen Bognár Zsolt vadászik itt piros pontra – és esetleg színházra, ki tudja –, nem pedig Kulka. Akinek a levelét egyrészt nem érti, másrészt nem akarja érteni – neki ugyanis a Kerényi melletti kiállását kell kidomborítani.
Miért is? Miért is a megszólalás? Hát ezért: „Én pedig, mivel ehhez van közöm, Neked is és Neki is az általam írt, Munkácsy a festőfejedelem című musicalt ajánlom megtekintésre. Ott meg Ti fogjátok érezni, hogy én miről beszélek”.
És itt kapcsolódik össze a levélíró önleleplező motivációja sokakéval; Pozsgai Zsoltéval, akinek Ascher annak idején nem olvasta el a drámáit, Vidnyánszkyéval, akit nem hívtak meg Hiller törvényelőkészítő megbeszéléseire, sem a budapesti főiskolára, X-vel, aki csak most lehetett „ejtőernyős” színigazgató, Y-éval, aki maga sem tudja, hogyan lett belőle „akadémikus”.
Hát igen: az egykori sértettség, sikertelenség, mellőzöttség, frusztráció ölt testet nemcsak Kerényi Imre rettenetes filippikáiban (amelyek annál rettenetesebbek lesznek, minél többet foglalkozunk velük), hanem a többiek, a frissen felkentek replikáiban is. Mert most bizony Kulka János megérdemelt, színészi teljesítményre, nem pedig a miniszterelnököt védelmező lihegésére épülő hírneve késztet sokakat arra, hogy kiguglizzák Bognár Zsolt (remélem, jól írom) nevét.
