Öncenzúra, mi?

Nem te vagy az, aki szereted azt az abszurditást, amit politikailag korrekt beszédnek neveznek? Már ott tartanak, hogy az amszterdami múzeumban megváltoztatják a címeket, amelyek régen semlegesnek számítottak, manapság viszont egyesek szerint érzékenységet sérthetnek. Ezt a baromságot te akceptálod, bár „nem örülsz, hogy idáig jutottunk”, mégis utálod, hogy kikockázzák Kern András mutatóujját, amivel „tudjukkinek” üzen!

Hogy neked ez eszedbe sem jutott. Hogy te magad semmiképpen sem cenzúráznál egy műalkotást, márpedig a plakát az. És nem írnád át a képcímeket sem, de megérted a hollandokat, s örülsz a megoldásnak, hogy az eredeti címeket nem tüntetik el, hanem szerepeltetik a képadatok között.

Azt mondod, az önmegtartóztatást pártolod. Azt szeretnéd, ha mindenki figyelne a másik érzékenységére, tartózkodna az országot, népet, nemzetet, kisebbséget, nemet vagy nemi orientációt általában lealacsonyító kifejezésektől, de pontosan és őszintén fejezné ki nemtetszését a társadalmi, politikai és kulturális élet jelenségeivel és konkrét szereplőivel szemben.

Látod, te, mire jutnak az engedékenységgel? Szerinted a Mein Kampf „tudományos lábjegyzetekkel ellátott kritikai kiadását” a tudásra áhítozó egyetemisták kapkodták el?!

Elállt a szavad, mi? Mindegy, úgysem veszünk be semmilyen önszabályozó testületbe!