Nemrégiben a Hétvége mellékletben olvastam Szőcs László interjúját Sören Peder Sörensen dán újságíró, történésszel, a II. világháború végén, Dánia német megszállása idején odakerült magyar katonák és családjaik történetéről. A történetnek fontos részét képezik az alábbiak, amit sehol sem említenek meg, és amelynek dokumentumait a Magyar Hadtörténeti Múzeum levéltárában helyeztem el 2010-ben.
Apám, Várkonyi Mátyás (Matthias Várkonyi) külügyminisztériumi osztályvezető, a koppenhágai magyar konzulátuson teljesített szolgálatot 1944. december és 1946. május között. A főkonzul a dán Georg E. Matthiassen volt. Apám mint egyedüli konzulátusi tisztviselő intézte a Dániába került Marosvásárhelyi Csaba Királyfi Hadapródiskola katonáinak és családtagjainak az ügyeit is. (Teljes névsor a levéltárban: 497 név.)
A táborok: Korsör, Gavnö, Hövelte, Rungsted, Tannishus. Magam is jártam vele több táborban, 17 éves voltam, a Sankt Knud Skolba jártunk az öcsémmel. Apám megismerkedett Szilágyi Dezső és Torkos László tisztekkel, akikkel egyetértettek abban, hogy a Frihedskemper (németellenes szabadságharcos) mozgalommal fel kellene venni a kapcsolatot. Mi a Bredgade-ban laktunk, egy Höberg nevű mérnök lakásában. Ő a Frihedskemper embere volt, apám megbízhatóságát leinformálta az angol Intelligence Service-ben.
