Ismerik a Dobozbontót? Leleményes szervezet. A Nyúlpörkölt- és Hallevesgyár üzemrészlege. Működése egyszerű: a frissen elkészült konzerveket kinyitják, a bennük lévő nyúl- és haldarabokat kihalásszák, nagy gondossággal összerakják belőlük az eredeti állatot, s aztán lelőhelyükön szabadon eresztik azokat. Egyetlen aprócska gond vet csupán árnyat a rendkívül humánus vállalkozásra: az állatok nemigen szaladnak. Mondhatni semennyire. Ettől persze a Dobozbontó munkatársai roppant idegesek. Büntetéssel fenyegetőznek. Amikor ez hatástalannak bizonyul, jutalmazást helyeznek kilátásba annak az állatnak, amelyik a legmesszebbre szalad. Ez sem működik, úgyhogy a Dobozbontó munkatársai új módszerhez folyamodnak: valahány eleven nyulat vagy halat látnak, fennhangon hirdetik módszerük sikerességét.
Azt mondják, a Dobozbontó marhaság? Nézőpont kérdése. Örkény aspektusából például – tudják: terpeszállás, lehajolni – korszakalkotó. Olyannyira, hogy idehaza is sok a követője: például egyes sportági szövetségek.
Hosszú Katinka nagyot csapott a nyúlpörköltbe, a komplett magyar sport elevenjére tapintott, amikor feltette a kérdést: tulajdonképpen mi végre is van a szövetség, ha nem a sportolót segíteni. Mert hát nézzük józan paraszti ésszel: ha nincsen sportoló, nincs kit képviselni. Vonatkoztassunk most el az úszószövetségtől, mert nem bűnbakot keresünk, és ebben a vitában nem is tudnánk ítéletet hozni.
