Levelet kaptam az adóhatóságtól. Semmi különös, az adóbevalláshoz szükséges papírok. Ez a világ rendje. A polgár adót fizet, hogy működjenek a közszolgáltatások, a hivatalok, a hatóságok és hogy a kevésbé szerencsések is emberhez méltó életet élhessenek. Persze az adófizetésről Magyarországon kevesen gondolják azt, hogy természetes velejárója és szükségszerű feltétele a polgári életnek, s ennek legalább annyira oka az adóteher nyomasztó mértéke, mint a cserébe kapott állami szolgáltatás kiábrándítóan alacsony színvonala.
Ezeknél csak a politikusok korrupciójáról, a kormányzati pazarlásról, valamint a közpénzek részrehajló és ésszerűtlen felhasználásáról szóló hírek ássák alá jobban az adófegyelemhez nélkülözhetetlen közbizalmat. Miért fizessem be azt a keveset, amim van, ha úgyis ellopják vagy elherdálják ott fent – kérdezik ilyenkor sokan, és nehéz erre mit válaszolni. Csak. Mert ez a törvény. Ennyit lehet mondani. Azt biztosan nem, hogy tisztakezű politikai vezetők a köz érdekében, a legnagyobb körültekintéssel fogják elkölteni a napi tíz óra munkával összegürizett fillérjeidet.
Ez így volt eddig is. A politikusok meglopták az adófizetőket, az adófizetők meglopták az államot. Ilyen a kelet európai win-win helyzet. Csakhogy ebben az évben ezt a borítékot átvenni a szokásosnál is nehezebb volt. A megélhetési költségekhez képest irdatlanul sok pénzt most egy olyan hivatalba kell utalni, amelynek vezetőjét korrupció gyanúja miatt kitiltották Amerikából. A magyar kormány szerint ártatlanul. Lehet. Hinni kéne ilyenkor nekik nagyon, csakhogy ezt a hitet kikezdik a kormánytagok és pártközeli emberek legális jövedelmekkel nem igazolható vagyonosodásáról érkező hírek.
