Megítélés kérdése, hogy pávatáncot-e, vagy mást, de mindenképpen érdekes valamit lejt Abbasz a „békefolyamat” körül, amelynek kapcsán az is bizonytalan: vajon az-e a cinikusabb, ha idézőjelbe tesszük, vagy az, ha nem. Mindenesetre Abbasz most a modern történelem legszörnyűbb bűntettének nevezte a holokausztot ennek emléknapján. Hátat fordított ezzel évtizedekkel korábbi, még a Szovjetunióban írt kanditátusi értekezésének, amelyben Abu Mazen (Abbasz „katonai szárnya”) még „a nácizmus és a cionizmus közötti titkos kapcsolatot” boncolgatta.
A palesztin elnök most egyúttal azt is kifejezésre juttatta, hogy a Fatah és a Hamasz egységkormánya ugyan sosem ismeri el Izraelt „zsidó államként”, de országként igen, ahogyan a vele kötött eddigi megállapodásokat is. Lemond továbbá az erőszak alkalmazásáról. Insalláh, úgy legyen. Nagy tétben azért nem fogadnánk rá. Vegyük lajstromba a tényeket: ugyan az amerikai kormány nagyon nekibuzdult, az izraeli–palesztin tárgyalások lezárására eredetileg adott holnapi határidő (mint várható volt) anélkül telik le, hogy érdemi előrelépés történt volna.
Ha valaki akar, mindig tud úgy játszani a zsidó telepek lakásbővítéseivel, a gyilkosságért börtönben ülő palesztin terroristák szabadon bocsátásával (vagy nem bocsátásával), a palesztin státusz árának a különböző nemzetközi szervezeteknél és egyezményeknél való felsrófolásával, hogy az aláássa a bizalmat az előrelépéshez. A dugót pedig a Fatah és a Hamasz összebútorozásának hírével húzták ki a palesztinok: előre tudhatták, mi lesz az izraeli reakció.
