Az alábbiakban csupán jelzésszerűen felsorolom azokat a fontosabb eseteket, amikor – szerintem – Gyurcsány hibázott, és ezzel nem csupán saját magát hozta nehéz helyzetbe (ez, mondhatnánk, magánügy lenne), de a bal- és liberális oldal pozícióit is súlyosan rontotta. Ezek politikai természetű hibák, amelyek kimondottan hozzá köthetők, a kormányzása idején elkövetett gazdaság- és társadalompolitikai hibákkal és vargabetűkkel e helyütt nem foglalkozom:
1 Az őszödi beszéd (jó mondanivaló rossz helyen rossz formában).
2 A 2006 őszi zavargások kezelése (a hibákért felelős rendőrtábornokok „ajnározása”).
3 A „szociális népszavazást” követően 2008-ban le kellett volna mondania (ma már ő is hibának tartja, hogy nem tette meg).
4 Az MSZP szétszakítása 2011-ben (ha nem volt hiba a kiválás, akkor most miért javasol uniót/közös pártot?).
5 Szereplése a közös listán 2014-ben (sokkal „elegánsabb” és hosszabb távon gyümölcsözőbb lett volna, ha demonstratív módon lemond arról, hogy a listán szerepeljen).
És most itt van legutóbbi írása (Angyalok és ördögök?, Népszabadság, 2014. augusztus 27.), amelyben közös pártot, de legalábbis pártuniót javasol az ellenzéki oldal pártjai számára.Mint a legtöbb esetben, Gyurcsány helyzetértékelése valószínűleg most is helyes. Az eddigi tapasztalatok valóban azt mutatják, hogy az Orbán-rezsim által teremtett csapdahelyzettel (választási törvény) az ellenzéki pártok külön-külön nem tudnak mit kezdeni. Tegyük hozzá, ez nem eleve elrendelés; kellő intelligencia, nagyvonalúság, rugalmasság, együttműködési készség és képesség esetén természetesen lehetséges lenne (lett volna) a hatékony közös fellépés. Meglehet, azonban, ezek irreális elvárások; a laikus szurkoló illúziói, de az is lehet, hogy maga a „turáni átok”. Ennek sincs különösebb jelentősége. Ami számít, hogy Gyurcsány jól látja; az eddigi 3 választás során mutatott teljesítmény (a mostanit is beleértve) azt mutatja, hogy a három független kis párt együttműködése alacsony hatásfokú, állandó torzsalkodásuk diszkreditálja, kormányzásra képtelennek tünteti fel őket éppen azoknak a bizonytalanoknak a szemében, akiknek a megnyerése kulcsfontosságú lenne a választási siker szempontjából.
Na de a javaslat időzítése és módja! Ezek nem akármilyen empátiahiányról tanúskodnak. Tényleg azt gondolja a volt miniszterelnök, hogy a mostani, igencsak feszült pillanat a legmegfelelőbb javaslata megtételére? Alig valamivel vagyunk a sikeresnek nem nevezhető budapesti egyeztetések után, és persze a választások előtt, amikor minden erőnek azon kellene dolgoznia, hogy az ellenzék a lehető legjobban szerepeljen. Ilyenkor minden, ami eltereli a figyelmet, ami félreértésre adhat okot, súlyosan káros. És persze a mód: miért egy újságcikkben, miért nem egy csendes budai vendéglő különtermében ismerteti Gyurcsány az elgondolásait az érintett pártok vezetőivel, mielőtt a sajtóban is közzétenné azokat?
Gyurcsány mostani lépése szerintem tehát nem egyszerűen hibás, de komolyan kontraproduktív; lehetséges igazságtartalmától és a szerző vélhetően nemes szándékaitól teljesen függetlenül rontja az ellenzék esélyeit az önkormányzati választásokon. Szomorú, de igaz: illeszkedik a korábbi szisztematikus tévedések sorába.
Nekem úgy tűnik, az ellenzék se lenyelni, se kiköpni nem tudja Gyurcsányt, ami az adott esetben azt jelenti, hogy nem képes vele azonos fajsúlyú, de kevesebbet hibázó politikai vezető „kitermelésére”. Ő viszont a jelek szerint nem képes változtatni. Mi pedig – az ellenzéki választók – egyre reménytelenebbül várjuk a csodát.
A szerző bankszakember
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
