Akár stílusos leköszönésnek is tekinthető, hogy Demján Sándor, a második leggazdagabbnak tartott magyar vállalkozó eladta élete fő művét, a TriGránit ingatlanfejlesztőt. Ám az sem zárható ki, hogy Demján hetvenhárom évesen még megkötötte pályafutása legnagyobb üzletét, de ez, mint ahogy az ingatlanbizniszben ez történni szokott, alighanem csak jó idő elteltével derül majd ki. A szenvedélyes kártyajátékos hírében álló milliárdos nem a bőbeszédűségéről ismert, különösen, ha üzleti lépéseinek ismertetéséről van szó – ezeket tehát csak az idő távlatából értelmezhetjük.
Meglehet például, hogy a mostani üzlettel, amellyel egy nagyon komoly befektetési vállalatot hozott a magyar piacra, egyszerűen racionalizálja portfólióját. Elvégre az ingatlanfejlesztés nagyon melós műfaj, kitartó és kemény munkával is lehet bukni, s nagyot nyerni is. Roppant hiteligényes műfaj is, a kölcsönöket pedig törleszteni kell akkor is, ha euróban vannak, s akkor is, ha Matolcsy György egyre csak a gyengülő forintban látja a magyar gazdaság élénkítésének lehetőségét. S mit tegyen az ember, ha hetvenhárom évesen már inkább másféle alkotó tevékenységben élné ki magát? Demján sok tehetséges embert nevelt fel maga körül, de mindig hangsúlyozza, hogy az üzlet csak akkor tud jól menni, ha a cégvezetés filozófiája mellett a tulajdonosé is érvényesül. Értsd: ha a tulajdonos már másfelé kacsint, eljött az ideje az adásvételnek. Ezt ugyan befolyásolják az árfolyamok, az ingatlanpiac boomja és a politikai környezet is, de hisz ezeket mind ismerjük.
Demján sokszor elmondta már: számára Magyarország már nem elsődleges befektetési terep. Rendre, ám úriemberként ostorozta a kormányt, amely mellé ő maga is látványosan odaállt annak megalakulásakor, illetve még előtte is. Talán hitt is benne. Ma már tudjuk: az Orbán-kormány tevékenysége 2010 óta nem Demján Sándor üzleti érdekeit szolgálta. Sőt. A vasárnapi zárva tartás elrendelése, a takarékszövetkezeti szektor állami ellenőrzés alá vonása, a kínai–magyar és az orosz–magyar gazdasági kapcsolatok vagy épp a magyar gazdaság teljesítőképességének alakulása mind-mind igazolhatta a milliárdos döntését, aki jó ideje a határainkon túl hajtja végre a komoly fejlesztéseit. Most Csányi Sándorral közösen megtartottak néhány aranytojást tojó tyúkot, néhány értékes fejlesztési területet, de a nagy tételekből látványosan kiszállt. Portfólióját úgy adta el, hogy ahhoz nem kellett a politika. Miközben a politikai üzenetektől látványosan tartózkodik is, ez lehet negatív jelzés a politikacsinálóknak. De lehet az ellenkezője is, hiszen idehozta a világ egyik meghatározó befektetési vállalatát is, ráadásul amerikait, amely kimondja: az ország és a régió megítélése és a gazdasági teljesítménye befektetésre érdemes területté teszi ezt. Félmilliárd eurós értékű az üzlet. Üzenet vagy demonstráció az amerikai befektető bevonása? Hogy lám, Demján Sándornak még ez is megy? Nem ismerjük a lapjait.
