Az állampolgárok nagy többsége számára a haszon egyébként nem jelent mást, mint ami pénzben kifejezhető. E szerint az egyének szabadon felhasználható átlagjövedelme jelent csak hasznot. A társadalom számára pedig az oktatás haszna a termelékenység azon növekedése, amely az iskolázottság következtében jön létre. Azonban ha csak ebből indulunk ki a társadalom számára biztosított haszon elemzésekor, akkor magunk is tovább növeljük azok táborát, akik egyszerűen szembeállítják a jó szakmunkást a „közpénzt pazarló” felsőoktatásban tanuló hallgatókkal.
Sajnos jól látható a különböző internetes portálok bejegyzéseiből, hogy sok követőre talált a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke által tett kijelentés – amely kormányzati támogatást is kapott –, mely szerint a felsőoktatás használhatatlan tudással küldi ki végzett hallgatóit a munkaerőpiacra. Az általánosításokon túl nevesítésre is kerülnek – elsősorban a társadalom- és bölcsészettudományok köréből – az úgynevezett nem értékes szakok, kitüntetett figyelmet szentelve az andragógiának. Megjegyzem, olyan szakról van szó, amelynek elkötelezettjei a legtöbbet és a leghatékonyabban tudnak tenni a felnőttoktatásért. Egyik – közösségszervező – szakiránya jól hasznosítható a társadalom kisközösségeinek újjáélesztésében.
Arra is történnek hivatkozások, hogy ezrével kerülnek ki a felsőoktatásból olyanok, akik nem az eredeti végzettségüknek megfelelő munkakörben helyezkednek el. Számomra érthetetlen, miért baj, ha valaki más területen fut be karriert. Baj az például, hogy a politikusok nagy része nem a diplomájának megfelelő foglalkoztatásban jut előre? Az oktatáskutatás hazai kiválóságai, valamint neves közgazdászok is rámutattak már arra, hogy mind az egyén, mind a társadalom esetében összetettebb a diploma haszna, mint amire a fentiekben hivatkoztunk.
Éppen az MKIK egyik háttérintézménye, a Gazdasági- és Vállalkozáskutató Intézet írta le egyik tanulmányában, hogy a felsőoktatásban végzettek arányának növekedésével nő egy ország egy főre jutó GDP-je. (Ma Magyarországon még csak a 25–64 éves korosztály 20 százaléka rendelkezik diplomával, szemben az OECD-országok 30 százalékos arányával.) Más kutatások egyértelművé teszik, hogy a diploma haszna kifejezésre jut a biztosabb elhelyezkedésben, a hosszabb és egészségben eltöltött életútban, a jobb kereseti lehetőségben – ami párosul(hat) nagyobb fogyasztással, magasabb közteherviseléssel –, a társadalom jólétéhez való hozzájárulásban, stb.
Természetesen nem csak a természettudományos diplomával hozhatók ezek a hasznok, bár sokan ezt nem így gondolják. De a társadalomtudományi- és bölcsészképzés negatív minősítéséhez nem szolgál elegendő okként, hogy a diplomás munkanélküliek esetében (ugyan az országos átlag alatt) a bölcsész- és társadalomtudományi szakon végzettek képviselik a nagyobb arányt. Véleményem szerint ezekhez a képzésekhez éppen a klasszikusnak mondható műveltség miatt nemcsak egyéni, hanem közösségi érdek is fűződik. Vagy ahogy Pléh Csaba fogalmazott egy 2005-ös interjúban, hasznot is hoznak, múltőrző funkcióval bírnak, hálózatteremtő-szervező erőként vethetők be.
Segítséget nyújtanak az egyre bonyolultabbá váló emberi viszonyok megismerésében, segítséget nyújtanak a térben, időben való tájékozódáshoz, stb. Úgy vélem, a világ – és benne a kisközösségek, az emberi kapcsolatok – a tudományok összessége által formálható. Ezért, meg az egyes egyéni szükségletek kielégítése miatt sem indokolt e két tudományterülethez tartozó képzések korlátozása. Minden jel arra utal, hogy a meglévőn túl, a kreatív iparban is egyre nagyobb mértékű lesz a kereslet a humándiplomák iránt. Egy közelmúltban nyilvánosságra került felmérés is azt mutatja, hogy a magyar szülők körében a legkedveltebb hivatások tízes listáján a harmadik a kreatív szakma.
A 2014–2015 szeptemberében kezdődő tanévben a felsőoktatási képzésekre a bölcsészettudományi képzési terület 14, a társadalomtudományi képzési terület 9 szakára adhatták be jelentkezésüket a diplomára vágyó fiatalok. A 2014–2015 tanévre jelentkezők nyolc százaléka a bölcsészettudományok, négy százaléka a társadalomtudományok területéről választotta azt a szakot, amelyen szeretne diplomát szerezni. Többségük államilag támogatott helyen tenné ezt.
Bár az eddigi információk szerint minden szakon lesz államilag finanszírozott hely, de 16 szakon (alapképzésben) kiugróan magasak a minimális ponthatárok. Míg alap- és osztatlan képzés esetében a központilag előírt minimális ponthatár egységesen 260, az úgynevezett népszerű szakokon (16 ilyen szakot sorol fel a minisztérium közleménye, ilyen az andragógia is) 410–435 pont között húzták meg a határt. (Ebbe a népszerű körbe – a fentieken kívül – más tudományterületek szakjait is besorolták.) Nem azzal van a probléma, hogy magasra állítják a mércét, hanem azzal, hogy ezt csak 16 szak esetében teszik. Ez diszkrimináció! Így azt is mondhatjuk, hogy a diplomássá válásnak ismét vannak adminisztratív akadályai is.
A szerző szociológus
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
