galéria megtekintése

Meló van

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 02. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

A Jobbik szerint eljött a remény tavasza, az ismeretlen baloldaliról elnevezett Bajnai-féle pártszövetség azon búsong, hogy mostanában legfeljebb annak van némi oka az ünneplésre, akinek akad még munkája, a Fidesz pedig a rá a második kétharmad óta jellemző keresetlen őszinteséggel tojt a munka ünnepére, és dobott egy polgári majálisnak elkeresztelt EP-kampánynyitót. (A kormánypártban van ugyan munkástagozat, ám a szekció jelentőségéről mindent elárul, hogy a vezetője, Kontur Pál – megbízható források szerint az egyetlen ember a Fideszben, aki tartott már a kezében szerszámot – az országos lista 194. helyéről vághatott neki az áprilisi választásoknak.)

Felvonuló politikusainknak ezúttal sem sikerült összefutniuk a teljes igazsággal. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a magyar munkaerőpiac nem a NER-ben vagy az „elmúlt nyolcévben”, sőt még csak nem is az EU-ba való belépésünk idején, hanem a 90-es évek közepére omlott össze. És sem a hét helyett 4,5 százalékos gazdasági növekedés, sem a „jóléti rendszerváltás”, sem a 2004-ben abszolvált uniós tagság, sem a fülkeforradalom nem tudott változtatni azon a tényen, hogy a hazai gazdaság alig több mint négymillió munkavállalónak képes munkát adni, és nekik is csak a kétötödük dolgozik a versenyszférában (de ebbe már a közpénzpumpálás olyan világbajnokai is bele lettek kalkulálva, mint Simicska Lajos vagy Habony Árpád), a többit közvetlenül az állam tartja el.

A KSH 1996-ban nagyjából 4,25 millió munkavállalót tartott nyilván, tavaly év végén pedig 4,49 milliónál állt a számláló, ám az utóbbi adat a közmunkásokat és a külföldön dolgozó magyarokat is tartalmazza – a változás bőven belül van a statisztikai hibahatáron, illetve a metodika átalakításával magyarázható mértéken. A „munkahelyteremtésben” (ami mifelénk a történelem kezdetei óta a munkahelyek megfojtásának elmaradását jelenti) az elmúlt húsz év összes kormánya egyformán tehetségtelennek bizonyult, és a felelősségből a jelzett időszak leghosszabb, nyolcéves periódusát kormányfőként eltöltő Orbán Viktornak is vállalnia kell az időarányos részt.

 

A Fidesz most a folytatás ígéretével, kormányprogram nélkül nyert választást – amit (az előző ciklus tapasztalatainak fényében) a foglalkoztatás frontján folytathatna, azt a lehető legsürgősebben be kellene fejezni. Jellemző adalék, hogy mára Orbán legszorosabb szakszervezeti szövetségesénél is megtelt a hócipő: a ligás Gaskó István szerint a súlyosabb katasztrófák megelőzése végett legalább a munka törvénykönyvének és a sztrájktörvénynek a módosításait vissza kell vonni. A jó humorú munkásvezető úgy érvelt: annak idején a válságra hivatkozva szigorítottak, mára viszont a kormánypárt szerint híre-hamva sincs a krízisnek, Magyarország jobban teljesít, vagyis ideje visszaadni a munkavállalói jogokat.

Az idei május 1. üzenete egyetlen mondatban: kedves politikusok, meló van – húsz éve nincs (elég) meló. Sajnos már húsz éve ismételgetjük ezt, és ők – részben ugyanazok – húsz éve nem hajlandók meghallani.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.