Nem tagadom, kaján mosollyal hallgatom a magyarázkodásokat, amelyekkel felelős politikusaink megpróbálják elhitetni velünk, miért is szavaztak másként a törvénygyár parlamenti patkójában, mintsem azt a hivatalos hatalmi fősodor és a logika diktálta volna. Az egyik szavazógombra borult táskára, a másik elcsúszott „szavazási sorvezetőre”, a harmadik meg a levezető elnök, illetve a szavazást vezénylő frakciófelelős hangját elnyomó zajra hivatkozik.
Bájos. Hogy mindeközben milliárdok, de rosszabb esetben nemzeti értékek, munkahelyek füstölnek el vagy maradnak meg, az mintha senkit sem érdekelne. Apró hiba, nem oda nyúltam, bocs. Ám most valami furcsa dolog történt, ami alighanem egy lesz majd azon tünetek közül, amelyek jelzik, hogy betegeskedik a kormányhatalom. Fazekas agrárminiszter egyszer már nyomott egy furcsát – no persze tévedésből – a kormányállásponttal szemben (a paksi szerződés titkosítása ügyében), de most aztán olyasmit csinált, amitől mindenkinek tátva maradt a szája.
A természetvédelmi területek kezelői jogáról folyt a szó. Az ügy címlapokon szerepelt, az erről készült előterjesztés gazdája az a Fazekas volt, aki – két kabinetbeli társával, Varga pénzügy- és Hende hadügyminiszterrel együtt – nemmel szavazott saját előterjesztésére. Jött persze a magyarázkodás, de a tény az tény. Azóta is várunk valami ennél hihetőbb változatot, de hiába. Itt áll meg az ész, vagy talán mégsem.
