Amikor 2013 januárjában Barack Obamát másodszor is beiktatták, testőrségét meglepve még egyszer végignézett a National Mallon, s ezt azzal indokolta: ebben a látványban többet nem lesz már része. Értsd: (majdnem) mindent elért, amit ember elérhet az amerikai politikában. Újabb négy év múlva, 2016-ban, harmadszor már nem indulhat a Fehér Házért.
A zárójeles majdnem azért indokolt,mert ennél még többet azzal tehetne Obama, ha jól kormányozná Amerikát, és elnöki időszaka utolsó negyedében már csak a pontot kellene feltennie politikai öröksége képzeletbeli i betűjére. Ám, mint már sokszor tették az amerikaiak a félidős választásokon (azaz minden második páros évben, amikor tehát nem voksolnak elnökre), most kedden is büntettek.
Ha már a Fehér Ház népszerűtlen lakóján nem tudták elverni a port, akkor megtették ezt párttársaival, a demokrata képviselő-, szenátor- és kormányzójelöltekkel. Ahogy 2010-ben félidőben az ellenzéki republikánusok átvették a képviselőházat, most az övék lett a szenátusi többség. Ez egyfelől tankönyvszerűen mutatja az amerikai politikai rendszer „kódolt” biztonsági elemeit. Másrészt vészesen előrevetítheti a politikai bénultságot. Obama alaposan benne van most a slamasztikában.
