galéria megtekintése

Megkopottan

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 07. számában
jelent meg.


Szőcs László
Népszabadság

Amikor 2013 januárjában Barack Obamát másodszor is beiktatták, testőrségét meglepve még egyszer végignézett a National Mallon, s ezt azzal indokolta: ebben a látványban többet nem lesz már része. Értsd: (majdnem) mindent elért, amit ember elérhet az amerikai politikában. Újabb négy év múlva, 2016-ban, harmadszor már nem indulhat a Fehér Házért.

A zárójeles majdnem azért indokolt,mert ennél még többet azzal tehetne Obama, ha jól kormányozná Amerikát, és elnöki időszaka utolsó negyedében már csak a pontot kellene feltennie politikai öröksége képzeletbeli i betűjére. Ám, mint már sokszor tették az amerikaiak a félidős választásokon (azaz minden második páros évben, amikor tehát nem voksolnak elnökre), most kedden is büntettek.

Ha már a Fehér Ház népszerűtlen lakóján nem tudták elverni a port, akkor megtették ezt párttársaival, a demokrata képviselő-, szenátor- és kormányzójelöltekkel. Ahogy 2010-ben félidőben az ellenzéki republikánusok átvették a képviselőházat, most az övék lett a szenátusi többség. Ez egyfelől tankönyvszerűen mutatja az amerikai politikai rendszer „kódolt” biztonsági elemeit. Másrészt vészesen előrevetítheti a politikai bénultságot. Obama alaposan benne van most a slamasztikában.

 

A választási eredmény két fő kérdést vet fel. A miértet és a hogyan továbbot. Először is, a világ időnként hajlamos elfelejteni: az átlagamerikai nem abban a kontextusban szemléli az Egyesült Államokat, ahogyan mi itt, azaz külpolitikáját mérlegre téve. Hanem úgy van most vele, mint Robert De Niro a Taxisofőrben: rosszul érzi magát a bőrében és környezetében, frusztrált tőle, hogy hiába gürcöl. Ha egyáltalán gürcölhet.

Bár az amerikai gazdaság viszonylag jól áll több formális mutató szerint is, a munkanélküliségi ráta éppenséggel csalóka. Ha nemcsak az aktív álláskeresőket számolnák, hanem a ténylegesen állástalanokat, a ráta nem az imponáló 5,9 százalék lenne, hanem nagyjából tíz, mondják szakemberek. Bizonytalanság övezi az egészségbiztosítási rendszert, az ingatlanpiacot is. Bár Obama a vártnál könnyebben vette az akadályt 2012-ben, és újrázott, nem sok jó sült ki abból, ahogy „együttműködött” a republikánusokkal az elmúlt években. Az elnök fénye megkopott, nemhogy 2008-hoz képest, amikor üdvrivalgás fogadta a megválasztását, de 2012-höz viszonyítva is.

„Amerika túllép az Obama-éveken”, vont mérleget a párizsi Le Monde. Ezt talán korai kijelenteni. 1994-ben, ugyancsak „félidőben”, Bill Clinton is a nyakába kapta a republikánus szökőárt és vele Newt Gingrichet. Egy buldog szívósságával küzdött tovább (...) mármint saját, ’96-os újraválasztásáért. Sikerrel. Ám Clinton, aki karrierje e pontján még ötvenéves sem volt, a túléléséért harcolt. Obama ellenben bő két év múlva a világ legismertebb nyugdíjasa lesz. Kérdés, van-e benne annyi erő, hogy az ország ne egy emberként várja tűkön ülve mandátumának végét, és ezzel a bénultság feloldását.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.