galéria megtekintése

Még jó, hogy van kenyér

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 19. számában
jelent meg.


Tamás Gábor
Népszabadság

Életem egyik boldogtalan időszakában az élelmiszerügyekért felelős minisztérium (hívták azt azóta már sokféleképpen) sajtójáért felelős tisztviselő voltam. E minőségemben szinte térden állva könyörögtem három nyáron is a főnökömnek: miniszter úr, ne mondjuk már azt, hogy végre megtermett az ország kenyere így meg úgy, mert ennek a Kárpát-medencében semmi értelme nincsen. A mi hazánkban háromszor annyi a megtermelhető élelmiszer-mennyiség, mint amennyit felhasználunk. Az „ország kenyeréről”, a „lakossági ellátás biztonságáról” beszélni felesleges. Eleve régen rossz, ha mifelénk az ilyesmit hangsúlyozni kell.

Ez a vita szinte napra pontosan húsz éve zajlott, s a parasztemberből lett végtelenül tisztességes miniszter azzal zárta le: öcsém, a Gyula (Horn) azt akarja, hogy ezt mondjuk, és mi bizony ezt mondjuk. Az ország kenyerét emlegető sületlenséget viszont azóta is minden aratási szezon környékén közbeszédbe löki az éppen aktuális kormánypolitika. A most éppen regnáló Fazekas agrárminiszter éppúgy (csak most nyilván a Viktor akarja így), mint szocialista elődei vagy éppen a hantázgató frázisokban verhetetlen kisgazdavezér, Torgyán József.

Ha valaki ma a hazai élelmiszer-gazdaságról valódi sikerjelentést akarna írni, az valahogy úgy kezdődne, hogy „megtermeltük az ország húsát”. Netán: új termesztési eljárásokkal kiváltottuk a szinte száz százalékban GMO-s tengerentúli fehérjetakarmányokat, és ezzel megszüntettük állattenyésztési függőségünket a chicagói gabonatőzsde mindenkori árfolyammozgásaitól. (Már persze, ha bárki is komolyan veszi az alaptörvény idevonatkozó passzusát az élelmiszeralapanyag-termelésben kategorikusan tiltott GMO-felhasználásról.) De nem, erről szó sincs. A mindenkori miniszter a legrosszabb évben is biztosan megtermő gabona-alapmennyiségnek örül, arról viszont hatalmas a csend, hogy legalább három nagy becsben tartott, hungarikumnak kinevezett hústermékünk igazából német, dán és más, részben európai, de egyre növekvő mértékben tengerentúli élelmiszer-piaci versenytársaink olcsó nyesedékáruiból készül.

 

Az is gigantikus hazugság, hogy gabonatermelésünk önmagában komoly foglalkoztatási tényező lenne. (Ezt is szokás mostanában kormánykörökben hangsúlyozni.) Száz hektáron a kenyérgabona megtermelése egész évben munkaóránként összerakva 6, azaz hat munkanapot igényel egy közepesen gépesített agrárgazdálkodó cégnél. A tárolással, szállítással, őrléssel, kereskedelmi költségekkel is számolva ennek talán a dupláját mutatja a mérleg. Egy jobban fizetett köztisztviselő nyaralásának idejét. Szó sincs itt foglalkoztatási és egyéb szempontokról.

A mi agrártermelésünk és az ahhoz mostanában bekapcsolt baráti kör azért „repült rá” ezerrel a gabonatermelésre, mert viszonylag kis kockázattal nagy uniós támogatást lehet felnyalni minden tárgyév novemberének végén. Az összes többi szempont érdektelen. Ezért indult be a szinte felfoghatatlan mélységekbe eljutó korrupció az állami földbérletek ügyében, ezért veszik el az állattartó hazai nagyvállalkozásoktól a nagyobb területeket – hogy azt persze új eljárásokkal, új (lényegében ingyenes) pénzügyi kondíciókkal, új kedvencek kezébe adhassák. Csak ezek a szempontok számítanak, az ország kenyeréről szóló dumák nem egyebek puszta porhintésnél. Annyit is érnek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.