galéria megtekintése

Lignitmosdatás

3 komment

Lenkei Péter

A legszegényebbeket fenyegeti az Orbán-kormány terve című cikkben (január 29.) Valaska József, a Magyar Bányászati Szövetség felügyelőbizottságának elnöke, a Mátrai Erőmű volt vezetője úgy vélekedik, hogy a lignit lakossági tüzelőanyagként való felhasználásának betiltása „nem feltétlenül lehetséges” és nem is „ésszerű”. Vegyük sorra az érveit.

„A lignit jelenleg a legolcsóbb lakossági tüzelőanyag.” Csak látszólag. Valójában a legdrágább a lakosság által legálisan felhasználható tüzelőanyagok közül. A lignit háztartásokban történő elégetése ugyanis – az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatósága által ajánlott módszertan szerint számolva – évente mintegy 60 milliárd forint kárt okoz az emberi egészség romlása, a megbetegedések, idő előtti elhalálozások, illetve az emiatti munkaidő-kiesések következtében. (A lignit égetésekor rákkeltő, szív- és érrendszeri károsodást, légúti megbetegedéseket okozó, agresszív anyagok sora keletkezik.) Ehhez még hozzá kell számolni a kénsav és kénessav által az épületekben, különböző berendezésekben okozott károkat.

„A Mátrai Erőmű jó minőségű, kilogrammonként legalább nyolc-kilencezer kilojoule-os, másfél százalék körüli kéntartalmú lignitet értékesít. Ha viszont a szabályt végül ezekre az értékekre állítanák be, az nagymértékben befolyásolná a tűzifa-árusítást: a vizesebb fa fűtőértéke ugyanis már közelít ehhez. Rá­adásul... akár a szárazabb fára jellemző szintig is emelhető a lignit fűtőértéke.” A másfél százalékos kéntartalom sem kevés, de a mátrai lignit gyakran ennél jóval magasabb – esetenként akár négyszázalékos – arányban tartalmaz ként. A tűzifa kéntartalma legfeljebb néhány tízezrelék. A vizes fával való összehasonlításnak nincs sok értelme, hiszen a vizes fával fűtés rendkívül gazdaságtalan, annak fűtőértéke sokkal alacsonyabb, mint a száraz fáé. A Levegő Munkacsoport és a Greenpeace éppen ezért javasolta a kormánynak a lignit lakosság számára történő árusításának betiltása mellett az árusított tűzifa nedvességtartalmának jogszabályi korlátozását. Ami pedig a „megtisztított” lignit forgalmazásának engedélyezését illeti, Valaska úr nyitott kapukat dönget. A vonatkozó kormányrendelet tervezete ugyanis megengedné az egyszázalékosnál alacsonyabb kéntartalmú, kiszárított lignit forgalmazását. Ugyanakkor Valaska úr helyesen értékeli úgy, hogy ezáltal kormányrendelet betiltaná a lignit forgalmazását, hiszen az így megtisztított lignit már jóval többe kerülne, mint a tűzifa.

 

„A lignit jelenleg 50-80 ezer család – több százezer ember – fűtését biztosítja. Ehelyett más tüzelőanyagot kellene biztosítani számukra. Kérdés, ezt meg tudják-e fizetni.” Tényleg kérdés, de kérdés az is, hogy meg tudják-e fizetni az általuk – és nagyrészt saját maguknak – okozott környezeti és egészségi károk költségeit. Ugyanakkor tapasztalataink szerint sokan meg tudnák fizetni a száraz tűzifát, és főleg az ismeret­hiány és a felelőtlenség az oka annak, hogy inkább lignittel fűtenek. Tény, hogy van több tízezer háztartás, ahol nincs pénz másra. Őket közpénzen kell ellátni száraz tűzifával. Ez évente négy-ötmilliárd forintba kerülne, tizedébe sem annak a kárnak, amit a lignit eltüzelése okoz.

„Politikai szempontból sem feltétlenül tartaná szerencsésnek, ha e kört épp a választások előtt szembesítenék a tilalommal.” A Levegő Munkacsoporthoz érkező sok panasz, amely a lignit égetését kifogásolja, arról tanúskodik, hogy széles körben igen népszerű lenne a lignit égetésének betiltása a háztartási tüzelőberendezésekben. Kivált, ha a kormány tudatosítaná az emberekben, hogy a tiltás az egészségük védelmében történik.

„Az újfajta tüzelők könnyen tönkretehetik a lignitre kialakított fűtőberendezéseket.” A lignitet az általánosan használt, szilárd anyagok (fa, szén) eltüzelésére alkalmas berendezésekben égeti a lakosság. Éppen ezeket – és a kéményeket – teszi tönkre a magas kéntartalmú lignit égetése nyomán keletkező sav.

„Alighanem csak a feketegazdaság burjánzásához vezetne, ha cégeket továbbra is kiszolgálhatnának, hiszen a továbbértékesítés csatornái­ra már nincs rálátásuk. Nem elképzelhetetlen, hogy ilyenkor látszólag feljavított minőségű, valójában környezetszennyezőbb lignit kerülne a lakossághoz.” A betiltás után senki sem fogja már lignittel fűteni a lakását, hiszen ez az egész környéken azonnal érzékelhető lenne, és az illető komoly bírságra számíthatna.

„Kétségtelenül zavaró a lakossági lignittüzelés jellegzetes, szúrós szaga, de a közlekedésből, különösen a dízelüzemanyagból a levegőbe kerülő por sokkal inkább káros az egészségre, mint a lignité.” Éppen azért is, mert más forrásból már komoly károsanyag-kibocsátás éri az embereket, nem kellene őket további jelentős forrással terhelni. A Levegő Munkacsoport mérései szerint a fűtési időszakban sok vidéki településen (ahol nincs jelentős gépjármű-forgalom) a levegő szennyezettsége jóval nagyobb, mint Budapest belvárosában.

„A döntés... félezer fuvaros, azaz lényegében ugyanennyi család megélhetését veszélyeztetné.” Ha tényleg ennyivel kevesebb tehergépkocsi járná útjainkat, akkor éppen a ­Valaska József által is kárhoztatott dízelszennyezés csökkenne. Szállí­tani viszont a száraz tűzifát is kell valamivel. Másrészt általában is elfogadhatatlan munkahelyek megőrzésével érvelni korszerűtlen, súlyosan környezetszennyező tevékenység fenntartásának támogatása mellett. Az ilyen támogatás ugyanis elvonja a forrásokat a korszerűbb, versenyképesebb vállalkozásoktól. ­Amúgy több vállalkozás jelezte, hogy a környékén történő légszennyezés komoly gazdasági károkat okoz nekik munkavállalóik gyakori megbetegedése miatt.

A szerző a Levegő Munkacsoport környezeti ­tanácsadó irodájának vezetője

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn­tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető