galéria megtekintése

Köves Slomó írásának ellentmondásai

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 09. számában
jelent meg.

Népszabadság

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija „Csak az (emlékezet)politika?” címmel tette közzé gondolatait.

Már a cikk címe sincs rendben, hiszen hátsó szándékot sejtet a bírált Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével kapcsolatban. A cikk a Lázár János kancelláriaminiszterrel folytatott tárgyalás előtt pár nappal jelent meg, így nem hagy sok kétséget afelől, hogy a régen várt, konszenzust ígérő megbeszélés előtti időzítés – és a cikkben leírt súlyos bírálat – a jó irányban haladó folyamat aláásására szolgál.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija egyértelműen a vallásgyakorlás korlátai közé kívánja szorítani a Mazsihiszt, amely egész Magyarország összes zsidó hitközségeinek irányítója és működtetője. Ehhez kap tudomásom szerint – mint minden történelmi egyház! – állami támogatást, amelyből zsinagógákat, szeretetotthonokat, kórházakat, iskolákat, temetőket és kulturális intézményeket tart fenn. Köves Slomó szerint a Mazsihisznek csak a vallási (hitéleti) dolgokkal kellene foglalkoznia, így aztán föl se lépjen a zsidóságot mélyen érintő és sértő megnyilvánulásokkal szemben. Miután a mindennapokban és a parlamentben egyre nagyobb erejű a rasszizmus, az antiszemitizmus (és annak burkolt formájaként az anticionizmus), ezért úgy gondolom, hogy minden zsidó szervezetnek nemcsak joga, hanem erkölcsi kötelessége is fellépni ezek ellen. Mindegy, hogy romát, zsidót vagy keresztényt ér-e az élet bármely területén atrocitás a származása vagy a hite miatt – azzal szemben minden tisztességes embernek, szervezetnek szót kell emelnie. Ezért nem szabad, és nem is lehet vallási kalodába zárni a Mazsihiszt.

 

Köves Slomó vezető rabbi egyik tézisében azt írja, hogy „A demokráciadeficit általános kérdései: ezekkel a zsidó közösségnek mint egyháznak nem lehet dolga.” Először is, a Mazsihisz nem zsidó egyház. A magyar zsidó közösség vezetőjeként intézi a közösség ügyeit, amelynek csak egyik – bár rendkívül fontos – vonalát képezik a szorosan vett egyházi vonatkozások. Másrészt, e tézisben azt írja: „Személyes politikai meggyőződésünket nem mint zsidó hitközségi vezetők, közéleti szereplők tegyük”. Véleményem szerint, ahol és amikor veszélyhelyzet van, minden vallási-hitéleti vezetőnek kötelessége felemelni szavát. Ez lenne Köves Slomó feladata is.

A vezető rabbi szerint „Izraellel, a zsidó állammal való szolidaritás természetes feladatunk és kötelességünk.” Nemes, szép szavak, de a szöveg további része ugyanazt a csendes megalkuvást sugallja, mint az előző tézisek. A vezető rabbi ennek kapcsán újabb tévedéséről tesz tanúságot. Azt írja: „...ha egy zsidó hitközség egyszerre válik Izrael ügyének fő szószólójává és kéri számon a saját magyarságának, a magyar nemzethez tartozásának elismerését, akkor könnyen lavírozhatja magát feloldhatatlan ellentmondásba.” Ezzel szemben a magyar zsidóság legalább 200 éve bizonyította, hogy áldozatot hozni és meghalni is kész magyar mivoltáért. Mindezek alapján joggal vallhatta magát a zsidóság magyarnak a múltban és a jelenben is. Ettől még Izraelt, mint az újonnan alakult Óhazát érzelmi alapon teljes joggal támogathatja.

Külön szót kell ejteni Köves Slomó kijelentéséről: „...jó stratégia-e bojkottot hirdetni a kormánnyal szemben?” Bojkottnak nevezi ugyanis azt, hogy az általa is „tartalmában és esztétikájában elfogadhatatlan szabadság téri 1944-es emlékművel” kapcsolatos felháborodás és ellenkezés hatására (beleértve a Sorsok Háza és Szakály Sándor ügyét is) a Mazsihisz úgy döntött, hogy nem vesz részt a kormánnyal közös megemlékezésen a holokauszt 70. évfordulóján. Nem zárkózott el a kormánnyal való konzultáció elől – várta is azt, de a kormány nem tartotta be a tárgyalás időpontjára tett ígéretét –, ám a hosszú ideig tartó késedelem ellenére végre megkapta a hívó szót, és természetesen elmegy a találkozóra. Köves Slomó szerint inkább el kell fogadni az állam által nyújtott pénzeket, és azokat a hitéletre fordítani. Ez olyasfajta megalkuvás, ami számomra – a holokausztot túlélőként, aki sem a Mazsihisz, sem valamely párt tagja nem vagyok – elfogadhatatlan, s csak fölélesíti, bár érthetővé is teszi azt az ordító ellentmondást, hogy míg Köves Slomó vezető rabbi a Mazsihiszt kárhoztatja az általa képviselt nézetekért, addig az ő írásának tartalma, hangneme nem más, mint egy rendkívül erőteljes politikai kiállás. De ezzel majd Köves Slomó elszámol önmaga előtt.

Dr. Langermann István holokauszttúlélő

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.