Nehéz felfogni, mi abban a bonyolult, hogy a Magyar Államkincstár időben és pontosan átutalja a bérét annak a 900 ezer embernek, aki nem ám hipp-hopp került az állami fizetési listára, hanem elég régóta ott van. A Népszabadság először novemberben vetette fel – a lapunkhoz beérkezett megannyi panasz nyomán –, hogy kínos: nővérek estek joggal kétségbe, amiért fizetés hiányában fogalmuk sem lehetett, mi lesz a számláikkal, a hiteleikkel; no pláne, mi lesz a karácsonnyal.
A hivatal akkor lazán akként konkludált, hogy ácsi már, gyerekek, a probléma átmeneti, a sikoltozás közben észre sem veszitek: csupán az új mechanizmus, a központosított illetményszámfejtő rendszer (KIRA) nem indult el rendesen, de mindjárt megy, akárki meglássa. Ehhez képest a citált rendszer folyamatmenedzselése legföljebb annyit javult, amennyit a Besenyő Pista bácsi által megénekelt kőolaj-finomító működése: a csővezetékekben folyva, ugye, kétségkívül finomodott a nyersanyag, ám ami kijött, az még mindig nem volt finom.
Lázár János miniszter, mivel immár három hónapja nem sikerül úrrá lenni eme atomfizikai jártasságot nem igénylő problémán, most szigorú tekintettel kér igazoló jelentést a kincstártól, amely majd feltehetőleg jól kimutatja, hogy már csak egy-két finombeállítást kell elvégezni, s minden flott lesz.
