Néhány hete morgolódtunk e hasábokon amiatt, hogy milyen nehezen követhető az a ravasz összevisszaság, amit a hatalom földbirtok-politikának nevez. Előbb az állami földalap bővítését és e területek célzatosan kedvezményes és hosszú távú bérbeadását hirdeti meg, aztán egyszer csak előáll e vagyon értékesítéséről szóló rendelettel. Hivatalosan azért, mert „a magyar föld a magyar földművesek kezében van jó helyen".
Dohogásunkban említettünk bizonyos uniós fenyegetéseket is, amelyek szerint, ha a magyar kormányzat nem von vissza néhány közösségi alapjogokkal ellentétes földforgalmi intézkedést, akkor bizony a későbbiekben szankciók jöhetnek. Mindenekelőtt a szabad tőkeáramlás és személyes letelepedés elvét védené az unió, szemben a hazai joggal, ami nem engedélyezte, hogy vásárolhasson hazánkban uniós állampolgár birtokot, ha akar és teljesít bizonyos feltételeket. A hivatalos kormányzati szólamok között ez a dilemma és főleg a feloldása nem fordult elő korábban, mígnem jött csütörtökön Lázár János mindenügyi miniszter és csavart egy jó nagyot a dolgokon.
Egyrészt bejelentette, hogy kormányrendelet-módosítással a külföldi (uniós) állampolgárok számára is lehetővé teszik a napokban induló állami földeladási liciteken az indulást. Másrészt közölte, hogy ez a hazai ellenzék brüsszeli aknamunkájának tudható be. Az ügyben tett korábbi beadványuk nyomán ugyanis az Európai Bizottság most erre kényszeríti a kormányt. Az meg mit tehet mást, engedelmeskedik.
