Csütörtöki számunkban szót kért egy olvasónk, akit fölháborított, hogy a kecskeméti piacon egymás mellett árulják a Göncz Árpádról szóló könyvet és Hitler Mein Kampfját. Azt írta, hogy „a várost is minősíti meg a kormányt is, hogy ezt megengedi”.
Ami a várost illeti: még csak az kellene, hogy egy (Kecskeméten és az ország nagy részén momentán fideszes) városi önkormányzat dönthesse el, hogy milyen könyvet lehet árusítani ott, és milyet nem. Ami meg a kormányt illeti: a Mein Kampfnak a képen látható magyar fordítása 2007-ben jelent meg, a Gyurcsány-kormány idején, legálisan. Még csak az kellene, hogy egy kormány (akár Gyurcsányé, akár Orbáné) dönthesse el a független bíróságok helyett, hogy mit kell a jogszabályok szerint betiltani, s mit nem. Aki nem pártolja a demokratikus köztársaság leépítését, annak ilyenkor is jussanak eszébe a fékek és az ellensúlyok, s az államhatalmi ágak elválasztása.
A könyvkereskedések arra valók, hogy a legkülönbözőbb szemléletű műveket árulják bennük egymás mellett, a könyvkereskedő pedig arra való, hogy a könyvkereskedésében ezt tegye. Bárki helytelenítheti, hogy ezt vagy azt a művet forgalmazza és ide vagy oda állítja, hiszen bárki szabadon bírálhatja bárki más tevékenységét, de nem követelheti semmilyen hatóságtól, hogy akadályozzon meg valakit abban, amihez joga van.
A Mein Kampf alapmű abban az értelemben, hogy a közeli múltban sok millió ember életét legerősebben befolyásoló irányzatok egyikét alapozta meg. Akik komolyan foglalkoznak ezzel az irányzattal, azoknak kötelező ezt ismerni, és mindenkinek másnak joga van hozzá, hogy megismerje. Nem jogos (nem is lehetséges) fontos történelmi forrásokat a beavatottaknak való, exkluzív tudásként kezelni.
