– Véletlenül alakult így, de itt jól megférnek egymás mellett.
– Szóvá tették már, hogy miért árulja Mein Kampfot?
– Sokszor. De a kiadás teljesen legális, a Mein Kampfot is engedélyezték. Abból is volt vita, hogy némelyik könyv borítóján náci jelkép az illusztráció. Olyan jelvényt, vagy érdemrendet nem árulhatnék – de ha egy történelmi tárgyú könyv borítóját azzal illusztrálják, az legális. Kénytelen voltam tisztába jönni a szabályokkal. Amit törvényesen kiadnak, azt árusítani is lehet. Németek is vásároltak már, sőt, német nyelvű kiadást kerestek.
– Provokációnak tűnik, hogy egymás közelébe tette Hitlert és Göncz Árpádot.
 |
Szokatlan párosítás: Göncz és Hitler
A szerző felvétele |
– Pedig nem az. Azt szoktam előre tenni, ami új, vagy valamiért aktuális, és van rá igény. Szerintem Göncz úr, akinek személyes ismerőse voltam, megértéssel fogadná ezt. Nézze, itt van legelöl Frei Tamás új könyve az agrárbárókról. Vagy Jennifer Lopez, Dolák-Saly Róbert, Polgár Judit könyve. Van könyv a kézilabdáról, mesekönyvek karácsonyra. De ha magát zavarja, hogy Göncz meg Hitler olyan közel van egymáshoz, átrakhatom valamelyiket ide, az arab költők mellé.
– Aki a könyvesek közül Göncz Árpádot árul, nem szokott Hitlert árulni.
– Más is kérdezte már, hogy miért nem egységes a kínálat. Mert a piacra heterogén közönség jár. Eljön valaki káposztáért vagy krumpliért, itt megy el előttem. Ha felkelti valami az érdeklődését, megáll, belelapoz, ha telik rá, megveszi.
– Ki veszi a Mein Kampfot?
– Nehogy azt higgye, hogy a fekete trikós, bakancsos fiatal nácik. Ők nem olvasnak, még Hitlert sem. Érdeklődő értelmiségiek. Középiskolai, főiskolai tanár, történelemből diplomamunkát író egyetemista.
– Hogyan került a piacra könyvet árulni?
– Vegyészmérnök a szakmám. Van tanári és könyvtárosi végzettségem is. De egy közeli családtagom súlyos betegségben szenvedett – arra sok év ráment az életemből. Nem csinálhattam karriert, most meg már nem is kapok a képzettségem szerinti állást Kecskeméten. Nyugdíj előtt állok.
Megkérdeztem a járókelőket, zavarja-e őket, hogy a könyvárus asztalán egymás mellett található Hitler és Göncz Árpád.
– Mért zavarna? – kérdez vissza egy szakácskönyveket nézegető házaspár női tagja – Egyik sem érdekel.
A férje hozzáteszi: ő is volt már úgy, hogy valamilyen könyvet legszívesebben levetetett volna az asztalról. Debreczeni József Gyurcsány-könyve kapcsán például szívesen megkérdezett volna minden vevőt: minek ad azért pénzt?
– De hát én nem adok, más meg ad. Jobboldali érzelmű vagyok, és bajnak tartom, hogy ma mindent szabad. De ezt pont a liberalizmus érte el. Úgyhogy, ha mindent szabad, akkor ezt is.
– A Petőfi Népében megkérdeztem Zombor Gábortól, az előző polgármestertől, mit szól hozzá, hogy Hitler-könyvet árulnak a piacon. Azt felelte: nem tudja megakadályozni, de személy szerint nem ért egyet vele – mondja az a felháborodott olvasónk, aki felhívta figyelmünket a kecskeméti könyvárusra. – Már láttam, hogy az itt dolgozó németek nézik, és beszélnek róla. Előfordulhat, hogy még a Mercedes igazgatója is meglátja, és nehezményezi.
– Az ő véleménye fontosabb, mint más piacra járóké?
– Ismerjük Angela Merkelt, meg a hivatalos német politikát. Hitler egy szörnyű korszak jelképe, akit én nem szívesen látok mindennap. Gyurcsányt lehet utálni, de nem lehet egy lapon említeni Hitlerrel. Értelmiséginek tartom magam, de nem vágyom arra, hogy a Mein Kampf tartalmával részletesebben megismerkedjek. A kezembe sem veszem. Szerintem ahhoz „olyan” orientáltság kell. A várost is minősíti meg a kormányt is, hogy ezt megengedik. Jó, a könyvárus meg akar élni, de akkor árulhatná Hitlert diszkrétebben, nem az élére állítva, hogy mindenki lássa. Én ezt nem tudom elfogadni.
