Még az internetadónál látottaknál is nagyobbat lépett hátra tegnap Orbán Viktor, noha eredetileg csak önfeledt pénzszórásra készült Kósa Lajos városában. Nem gondolta, hogy baj lehet a 21 milliárdos debreceni közlekedésfejlesztésről, valamint a Nagyállomás-felújításról szóló bejelentésből. Ám megkérdeztük tőle: „Ezeknek a beruházásoknak a kivitelezőit is önök fogják kiválasztani?” Mire Orbán azt közölte, hogy ők ugyan nem választanak ki senkit, holott egy nappal korábban még dölyfösen vágta oda: a dolgok rendje az, hogy ők a fejlesztési miniszterrel megbeszélik, mely pályázatok nyerjenek. Újabban csak annyi a változás – szúrt oda egyet volt barátjának, Simicska Lajosnak –, hogy változott a miniszter személye.
Vagyis Simicska embere helyett ma már a saját bizalmasával dönti el, ki nyerhet.
Egy legalább átlagos morális szinten álló országban már az is kérdés, mi szükség van egy az uniós pénzek elköltését kontrolláló, négy miniszterből álló kabinetre, hiszen erre van a kormány. Nálunk viszont eddig is nyilvánvaló volt a „kabinet” igazi funkciója, most pedig a nyilvánvaló még nyilvánvalóbbá vált azok után, hogy Németh Lászlóné még miniszterként az amerikai nagykövet előtt is nyíltan beszélt arról, miként mennek a dolgok nálunk. Ha ez egy legalább átlagos morális szintű ország lenne, kevéssé tűnne kényszeredett magyarázkodásnak, hogy csak a fejlesztéspolitikai irányokat jelölik ki, de a közbeszerzések patyolattiszták. De itt már csak egy dolog tiszta: lepapírozták a pénzek lenyúlásának és a haverok helyzetbe hozásának gyakorlatát.
