galéria megtekintése

Jottányit sem

Az írás a Népszabadság
2014. 08. 12. számában
jelent meg.


Szőcs László
Népszabadság

Homousion vagy homoiusion, azaz egylényegű vagy hasonló: ki ne emlékezne az egybetűs különbségre, ha máshonnan nem, Az ember tragédiájából? Ma már a keresztény világon belül az ökumené szelleme uralkodik, nem ölik egymást Jézus Krisztus hívei politikaivá felnagyított teológiai disputák miatt. Történelmének ezt a fejezetét lezárta Európa, a Nyugat. Engednek már „jottányit”, ha arról van szó.

Ölik viszont őket, a keresztényeket és másokat, így egymást is Mohamed „hívei”. Az iszlám követői körében kiéleződött a Közel-Keleten a hitértelmezési kérdéseken messze túlnőtt szunnita–síita ellentét, s különösen Irakban gyilkolják, késztetik menekülésre a másikat a nekibuzdult fanatikusok. A szunnita, dzsihádista Iszlám Állammal szemben (korábban az „Iraki és Levantei” jelzős szerkezettel egészült ki a nevük) szunnita hitszónokok is kikeltek, de a fanatizmus egy ponton túl nem ismer határokat. Nem is Mohamed tanainak, utódainak követése, a helyes út már a lényeg, mint a szunnita–síita vita alapjánál. Ahogy nemrég Irak budapesti nagykövete fogalmazott e hasábokon, annyi köze van a dzsihádizmusnak a valláshoz,mint David Koresh húsz éve, Texasban feltűnt fanatikus szektájának Jézushoz. A nemrég kalifátusát is kikiáltó, világuralmi terveket szövögető Iszlám Államot nem teológiai, hanem hatalmi szempontból kell értelmeznünk.

A tágabb értelemben vett Közel-Kelet etnikai (és nyelvi) szempontból jórészt arab. Élnek más népek is, például kurdok, zsidók, turkománok, perzsák, de Afrika északnyugati csücskétől az egykori Mezopotámiáig az arab vonal a meghatározó. Aki itt etnikai-nyelvi gyűlöletet akar szítani, az vagy kisebbségekkel számol le, vagy Iránnak, Izraelnek kell nekimennie.

 

Ez is lehetséges út, művelik is sokan, s ami Izrael gyűlöletét illeti, annak jegyében gyorsan semmivé is foszlik a szunnita-síita ellentét. Ilyenkor „fegyvernyugvás” van a szunnita Katar és a libanoni síita Hezbollah között, szépen beállnak a palesztin Hamasz mögé. Hogy a Hamasz elvbarátai a szíriai polgárháborúban Aszad elnök rendszere ellen, míg a síita hátország, Irán Aszad mellett lép fel? Csekélység! Vallási (másutt: etnikai, nyelvi) ellentéteket rendre ott, akkor nagyítanak fel, fokoznak gyűlöletté, ha hatalmi szempontok indokolják, és táptalaj is van hozzá. Mint Irakban, amely Szaddám bukása, majd az amerikai megszállás után sem talált igazán magára.

A minap egy magyar újságírócsoporttal az Olajfák hegyéről néztük a három, ottani gyökerű monoteista vallás szent helyeit. Nemcsak Jézus híveinél, de a zsidóknál is voltak belső vallási harcok, a harediken (nyugati olvasatban: ultraortodoxokon) belül a haszidoké és a mitnagdimé, az „ellenzőké”. Ebből nem lett vallásháború. Ország sem volt hozzá. Szomorú, ha csak a keresztényüldözés hívja fel a nagyvilág figyelmét a Közel-Kelet tarthatatlan állapotaira. De legalább valami felhívja. És kikandikál a térképről a vallási gyűlölet következő nagy terepe: Nigéria, a történelmileg súlyosan elhanyagolt kontinensen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.