galéria megtekintése

Hová áll a közép?

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 06. számában
jelent meg.


Szőcs László
Népszabadság

New York nem Amerika: értsd, ne mindenütt arra számíts a hatalmas országban, amit a világvárosban tapasztaltál. Ha ez igaz, akkor Hongkong és Kína viszonyára is áll. Különleges igazgatású területről van szó, ahonnan kínai léptékkel alig öt perce (a miénkkel: már 17 éve) vonultak ki a britek, átadva a fennhatóságot Pekingnek.

Ötven évig marad fent a különleges státusz, 33 van hátra. Addig kell kitaposnia Hongkongnak, már ha tudja, hogy milyen berendezkedésben szeretne élni. Innen nézve „sürgősek” a 2017-es kormányzóválasztás módjával kapcsolatos tüntetések. Sokaknál már a 80-as években, a London és Peking közötti tárgyalások idején elszakadt a cérna, és átkeltek a Csendes-óceánon, nem bízva a népi kínaiakban.

Vancouver például hivatalosan harmadrészt kínai, de az utcákat járva ez inkább kétharmadnak tűnik. Sokan Hongkongot hagyták maguk mögött. A több mint hétmilliós „Illatos kikötőben” (ezt jelenti Hongkong neve) már egy másik generáció demonstrál. A esernyős tüntetők többsége legfeljebb kisgyerek lehetett (ha egyáltalán) az 1989-es, a pekingi Mennyei béke terén elkövetett vérengzés idején, ami azóta is hosszú, negyedszázados árnyékot vetett minden kínai reformra.

 

Legalábbis a külföld szemében. Pekingnek három fontos érdeke fűződik most Hongkonghoz. Az első kettő a lényegesebb.

1. Példát statuáljon: más országrészeknek eszükbe se jusson, hogy demokráciát akarjanak játszani, vagy más módon elkóboroljanak a nyájtól.

Érdemes figyelni (ha ezt nem is adja éjt nappallá téve a BBC) a főként ujgurok lakta Hszincsiangra, ahol egymást érik a merényletek, rajtaütések, súlyos verdiktek, a minap például két halálos ítélet a kasgári imámgyilkosság ügyében.

2. Ne engedje el a gazdag városállamot, Hongkong ne válhasson második Tajvanná.

3. Egy esetleges megtorlás, halálos áldozatokkal, alapjaiban rombolná le a nagy erőkkel épített Kína-képet, miszerint rohamléptekben modernizálódik, legfeljebb kicsit, khm, sajátosak az irányítási módszerei.

Egyes hozzáértők nem zárják ki a megtorlást, ha jobban elszabadulnak az indulatok. Nagy kérdés, hogy a fejlemények tükrében hová áll majd a hongkongi középosztály zöme. Nem a tízezrek, hanem a milliók. A helyi vállalkozószövetség már morgolódik a bajkeverők miatt, nem megy a bolt a randalírozás óta.

Majd elfelejtettem, pedig lassan a lap alja következik: 1997 előtt is voltak ott kormányzók, utoljára egy bizonyos Pang Ding-hong. Őt senki nem választotta meg, még olyan szűrt listáról sem, mint amit a hongkongi tüntetők most kifogásolnak. Őfelsége, II. Erzsébet nevezte ki; igaz, neki inkább Chris Patten néven mutatták be az urat, a későbbi EU-biztost. Ahogy egy brit professzortól hallottam egyszer: „Három dolgot hagytunk Indiában, amiből azóta is tudnak meríteni. Az angol nyelvet, a krikettet és a demokráciát”. A hongkongiak is „rajta vannak”. Az angol és a krikett már jól megy: utóbbiban csak a döntőbe jutásért kaptak ki Afganisztántól az Ázsia-játékokon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.