New York nem Amerika: értsd, ne mindenütt arra számíts a hatalmas országban, amit a világvárosban tapasztaltál. Ha ez igaz, akkor Hongkong és Kína viszonyára is áll. Különleges igazgatású területről van szó, ahonnan kínai léptékkel alig öt perce (a miénkkel: már 17 éve) vonultak ki a britek, átadva a fennhatóságot Pekingnek.
Ötven évig marad fent a különleges státusz, 33 van hátra. Addig kell kitaposnia Hongkongnak, már ha tudja, hogy milyen berendezkedésben szeretne élni. Innen nézve „sürgősek” a 2017-es kormányzóválasztás módjával kapcsolatos tüntetések. Sokaknál már a 80-as években, a London és Peking közötti tárgyalások idején elszakadt a cérna, és átkeltek a Csendes-óceánon, nem bízva a népi kínaiakban.
Vancouver például hivatalosan harmadrészt kínai, de az utcákat járva ez inkább kétharmadnak tűnik. Sokan Hongkongot hagyták maguk mögött. A több mint hétmilliós „Illatos kikötőben” (ezt jelenti Hongkong neve) már egy másik generáció demonstrál. A esernyős tüntetők többsége legfeljebb kisgyerek lehetett (ha egyáltalán) az 1989-es, a pekingi Mennyei béke terén elkövetett vérengzés idején, ami azóta is hosszú, negyedszázados árnyékot vetett minden kínai reformra.
