Kerényi Imre lapunknak nyilatkozva úgy emlékszik, hogy másként gondolkodása miatt „kiebrudalták” a színházi világból, és szavai nyilvánvalóvá is teszik, hogy már rég nem tartozik oda.
Nemcsak azért, mert képes meglepődni azon a meglehetősen régi, shakespeare-i hagyományon, hogy női Shakespeare-szerepeket férfiak játszanak, hanem elsősorban azért, mert szerinte a művészet egy darabig piszkálhatja ugyan a hatalmat, de azért bizonyos határokon túl nem mehet – és ezt meg is fogja érteni.
Ez a hatalom beszéde a művészettel szemben, még akkor is, ha a miniszterelnöki megbízott hangsúlyozza, csak a magánvéleménye szerint kéne az egyes előadásokkal kapcsolatos utólagos erkölcsrendészeti megfontolások alapján finanszírozni a színházakat. E nyílt beszéd mély bepillantást enged a Magyarországot jelenleg uraló szellemiségbe, ízlésvilágba, vonzalmak és komplexusok hol tanulságos, hol rémisztő hálózatába.
