galéria megtekintése

Harc új ellenséggel

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 12. számában
jelent meg.


Szőcs László
Népszabadság

Tehát ismét iraki háború. Nem úgy, mint régen persze. Nem lesznek szárazföldön harcoló amerikai alakulatok. Nem kell megdönteni egyetlen szokványos értelemben vett diktátort sem, bár az új ellenség, az Iszlám Állam is önkényuralmat gyakorol. Katonai tervezők rémálma a háború, amelyet Barack Obama most ismertetett. Az ellenfél alakulatokba szerveződött, állami struktúrába illeszkedő egyenruhások helyett összevissza öltözött, szélsőséges vallási tanokra nekibuzdult (vagy zsoldosként jól fizetett) népség, amely két erőszakba süppedt ország (Irak és Szíria) területéből hasított már ki jelentős területet. A huszonegyedik század martalócai ellen folyik az új hadviselés.

Micsoda egybeesés lett volna: majdnem szeptember 11. évfordulójára esik az új amerikai hadüzenet, sőt európai idő szerint egybe is esik vele. Kezdetben volt az al-Kaida. A New York-i ikertornyok, a nyugati világ e jelképeinek a lerombolása után a Nyugat fejét vesztette, és az ágy alatt is ellenséget keresett. A következő ellenség, Szaddám Huszein nagyon is látható és ismert volt. A mostani, a magát Iszlám Államnak nevező szélsőséges szabadcsapat az al-Kaidával ellentétben legalább földrajzilag körülhatárolható, ha toborzási és finanszírozási háttere nincs is teljesen felderítve. Néhány hete lapunk óvatosságból, a riogatás elkerülése érdekében, nem közölte a térképet, amely szerint a magát akkor még Iraki és Levantei Iszlám Államnak nevező szervezet Magyarország területét is a kalifátusa részének tekinti.

Az „arab tavasz” eseménysorozatának egyik vadhajtása, a végeláthatatlan szíriai polgárháború, valamint a Nyugat (főleg az Egyesült Államok) elhibázott Irak-politikája idézte elő ezt a helyzetet. Az elsőt nehéz bárkin is számon kérni, legkevésbé a tunéziai utcai áruson, aki csaknem négy éve jogos felháborodásában gyújtotta fel magát, lavinát indítva el ezzel Észak-Afrikától Mezopotámiáig. Van, ahol reményteli ez a folyamat (épp Tunézia példa rá), de Szíria, Irak és Líbia politikai katasztrófa sújtotta övezet lett, és Egyiptomot sem kímélte meg az elmúlt pár év. Irakban a héten jóváhagyott, ha teljesnek nem is mondható bagdadi kormány megalakulása adhat reményt arra, hogy talán alábbhagy az erőszak. De látni kell, hogy északon a kurdok legszívesebben elköszönnének már az egész tébolydától.

 

A másodikon, az USA Irak-politikáján van mit számon kérni. Amikor a washingtoni neokonzervatívok, élükön Paul Wolfowitzcal, felrajzolták a mágnestáblára a Szaddám rémuralmát felváltó demokratikus Irak képét, kifelejtettek egy láncszemet: először is milyen struktúrák lépnek majd a megdöntött diktatúra helyébe? Mennyire mélyülhetnek el a síiták és a szunniták ellentétei? Milyen új próféták jöhetnek? A választ alaposan megadták az utóbbi néhány év iraki fejleményei – havi ezer halálos áldozattal. Olyan vákuum jött létre, amelyet most az Iszlám Állam tölt be. Kérdés, meddig, de rövid távon sajnos biztosan.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.