Most Dávid Ibolya és Herényi Károly ismét együtt a vádlottak padján – civil szemmel nézve rossz okkal –, Simon Gábor megy előzetesbe – úgy fest, jó okkal –, az őszödi beszéd feljött a lefolyóból, Zuschlag János pedig sugárban önti a zagyot volt társaira. Hatalmas finálé. És ez csak egy felületes tartalomjegyzéke egy olyan politikai mű idei fejezetének, amelyben minden lábjegyzet derékba tört sorsokról íródik.
"Régebben avattak ilyenkor, most eljárást indítanak, előzetesbe vágnak, titkosított jelentéseket vesznek elő."
Egyben sajnos jelzés mindazoknak, akik arra számítanak, hogy a Fidesz–KDNP egy újabb nagy választási siker után megnyugszik, konszolidál, elfészkeli magát tágassá és otthonossá tett birodalmában. Hogy a centrálisból abszolúttá tett erőtér majd nyugodt erőt ér. Ezzel szemben áll az a tény, hogy kevés olyan szenvedélybetegség van, amelyből ki lehet gyógyulni. Betegségtudat nélkül pedig lényegében lehetetlen. Az pedig most végképp nincs.
Márpedig a Fidesz – és attól tartok, hogy a teljes kormányzati holdudvar – az erő megszállottja. Erőt pedig csak harcban lehet mutatni. Az avatás, langyos. Ezért van viszont harc a rezsifronton, a multik ellen, az uniós zsarnokság miatt, az IMF-diktatúra leküzdésére, az értékeiben összeroskadó Európa család- és hitellenességét ellensúlyozni, a munkátlanság világa és a segélyek ellen, az értékrelativitásban forgolódó kultúra háttérbe szorításáért és mindenekelőtt a baloldal eltakarítása érdekében.
Végtelen a csatasor, amelyből összeáll a kormány harc poeticája. A harci sikerek teszik átélhetővé az erőt, ami a férfi életének értelmét adja. Itt pedig csak férfi ak vannak, ha biológiailag felbukkannak is kivételek. Egy ilyen hatalom, ha konszolidálódna, szétesne. Ha másként nem, ösztönösen érzik, hogy csak a verekedésben van békéjük, mert azt csinálják jól. Ez kétségtelen.
Mint minden szembejövő nagy verekedő esetében, itt is csak akkor van baj, ha nem tudjuk kikerülni. Ami viszont egyre nehezebb. A terek szűkülnek, a vállak és a terpesz szélesedik. És ha nem a hozzátartozókról van szó – róluk nagy odaadással gondoskodnak – csak az erő nyelvén értenek.
A mi körülményeink között és az ellenzék számára ez mégsem jelentheti, hogy ugyanazt kell tenni, mint a Fidesz. Kardot rántottak, vesszenek kard által? Nem fognak. Ebben a műfajban jók.
Alternatívát jelent viszont a tény, hogy nem csak a nyers erő képes nagy teljesítményekre. Az érzelmi, intellektuális és mentális energiák lehetősége ugyanis végtelen. A fizikai erő terjedelme ehhez képest mindig is behatárolt. Így, ha a lebilincselő és a bilincselő harcolna, az esélyeknek minimum egyenlőeknek kell lenniük.
