Kósa és társai alighanem borzasztóan meglepődnének, ha akár csak néhány hónapig is önerőből kellene megélniük a kereskedelem bugyraiban. Ha szembesülnének például azzal, hogy a kisbolti dolgozó napi két órára szóló szerződéssel nyit ki reggel öt órakor és este tízkor még nincs otthon. Hogy jobb esetben „zakatolórendszerben” alkalmazzák, vagyis egy-két naponta váltótársa van, mert rosszabb változatban néha csak a tulaj áll be helyette időnként pár órára. Mindennek az ára nettó 650-800 forint órabér.
A hivatalos jövedelem és a valódi fizetség közötti különbség elszámolása a Magyarországon jól ismert kreatív könyvelés kérdése csupán. Ám a nagy cégeknél sem sokkal jobb a helyzet – tisztelet a kivételnek. Sok milliárdos forgalmú vállalatok négy és hat órára jelentik be a dolgozók jelentős részét, a többit úgynevezett rugalmas elszámolással, irányított túlmunkaként fizetik ki.
Viszont a vasárnapi 100 százalékos pótlékot a dolgozók itt általában megkapják.
Ebben a helyzetben indul meg az a furcsa kormányzati agytorna, amelyben a hatalom szakszervezetet játszik. Ám a jelek szerint fogalma sincs, hogyan is tegye ezt. Azt tervezi, hogy rákényszerít a kereskedelmi foglalkoztatókra egy olyan újabb terhet, amelyet a jelenlegi bevételi versenyben eleve nehéz lenne kigazdálkodni, de közben az alkalmas munkaerő is egyre fogy.
Dübörgő gazdaságunkból a többszakmás képesített eladó inkább elmegy az olasz tengerpartra pizzériát takarítani, mintsem hogy havi 140 ezerért naponta standoljon, pénzt számoljon, vagy éppen polcot töltögessen fel áruval.
A kereskedelemmel való babrálgatás persze nem a Fidesz-kabinet önálló produkciója. Lassan tíz-tizenöt éve folyik az a csendesen konok harc, amellyel a mindenkori kormány az ágazat vélt vagy valós hasznainak megnyesésére, vagy a hazai termékek patrióta forgalmazására tesz újabb és újabb kísérleteket.
Fura alakok – megvett tisztviselők, politikusok, nyíltan lobbizó „üzletemberek” – tűnnek fel az újabb és újabb javaslatok környékén. Magánzsebekről is szól a harc, van tehát kőkeményen. A mostani ötletelés is ennek része. De ezenkívül semmi egyéb.
A dolgozó eddig sem érdekelt igazán senkit, azután sem fog.
