„Keressen vagy alapítson egy pártot, amely ezt tűzi ki zászlajára, nyerjék meg a választásokat és valósítsák meg.” Ezt javasolta nekem egy kommentelő a menekültek befogadásával kapcsolatos múlt heti írásom kapcsán. Kicsit többet olvasott ki a cikkemből, mint ami benne volt, de ez most mindegy, mert a fölvetés a lényegbe vág.
Láttam – és nem lepődtem meg – szombati számunkban a „poligráf” eredményét. Ha a Nol aktív olvasóinak 43 százaléka egyetért Orbán Viktorral abban, hogy „be kell reteszelni Magyarország ajtaját”, akkor képzelhetik, hogy a teljes lakosság körében mekkora többség ért ebben egyet vele. Az a nagy büdös igazság, hogy Magyarországon nincs és nem alapítható olyan párt, mely választásokat nyerhetne méltányos és emberséges menekültpolitikával. Akkor pedig hogyan szorgalmazhat ilyet egy demokrata?
Esetleg fölhagyhatna a demokratasággal, és azonosulhatna a korai Thomas Mann álláspontjával (mellyel a későbbi már annyira nem értett egyet), miszerint a demokrácia nem jelent egyebet, mint „a többség erőszakos uralmát a kisebbség fölött, tehát a valószínűleg ostobákét a valószínűleg okosabbak fölött”. Ha ez a válasz nem tetszik, van-e másik?
