A lap január 9-i számában a Városkutatás Kft. általam nagyra becsült ügyvezetője Budapest és Pest megye fejlesztéspolitikai különválása ellen érvelt. A cikk azt sugallja, hogy a térség két régióra osztása csökkentett együttműködéssel járna. A nagyvárosi régiók integrált fejlesztése és működése természetesen szerte a világon a jövő útját jelenti. De ez nem is válik lehetetlenné a régiós besorolás változása miatt. A 2007–2013-as támogatási időszak megmutatta, hogy hiába volt egy régióban a két térség, míg Budapest az EU-átlag GDP/fő 135 százalékáról megközelítőleg 141 százalékra ért el, Pest megye 53 százalékos értéke jóformán csak stagnált. Pedig a tervezés idején és a megvalósítás egy része alatt is működött a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács. Kétlem, hogy az agglomerációs települések örömmel mondtak le például a szociális infrastruktúra fejlesztéséről olyan budapesti fejlesztésekért cserébe, mint pl. a hatalmas összeget felemésztő 4-es metró. Az agglomerációs együttműködés nem azon múlik, hogy statisztikailag egy régióba soroljuk-e a térséget a fővárossal. Semmi nem tiltaná, hogy különböző NUTS2-régiók összehangolják fejlesztéseiket. A szerző logikájából az adódna, hogy a sikeres együttműködés érdekében Pest megye se kapjon fejlesztési forrást (mivel Budapest mindenképpen csak elenyésző támogatásra jogosult). De milyen közös fejlesztések valósulnának meg pénz hiányában? Hisz a beruházások több mint 90 százalékát EU-forrásokból fedezik.
Tosics Iván szerint Pest megye leválásával csökken a „még hátrányosabb hazai régiókra jutó pénz". A „Pest megyei településekre jutó többlet más országrészekből szívja majd el a fejlesztési pénzeket", s az „ország szétszakadása felgyorsul". Csakhogy az Eurostat adatai szerint Pest megye fejlettség szempontjából a konvergenciamegyék közül is csak a hetedik. Pontosan a szolidaritás hiánya járult hozzá a megye megrekedéséhez, majd leszakadásához. Egy ország szétszakadása szempontjából én éppen a rövid távú kapzsi ösztönökre ható és a megyéket szembeállító politikai játszmákat látom veszélyeseknek.
A cikk szerint „Budapest is sokat veszíthet", s Pest megye „fejlesztési falat" alkotva szívja majd el a beruházásokat Budapesttől. Mintha Pest megye esetleges fejlődése az országot végpusztulásba döntő kataklizma lenne, s ezért kellene végignézni a közvetlen agglomeráción túli Pest megyei települések leszakadását. De vajon milyen „gomba módra" kinövő zöldmezős beruházásoktól tart a nyilatkozó Budapest határában, amelyek ellehetetlenítik a főváros barnamezős területeinek rehabilitációját? A főváros határán már viszonylag kevés zöldmezős területet találhatunk, s a környezeti terhelést épp a beruházásoknak az autóktól még mindig túlzsúfolt főváros területére való koncentrálása jelenti.
