Nehezen csillapítható feszültségek gyötrik a hazai tejpiacot. A helyzet vesztesei a termelők. A felvásárlási ár három hónap alatt a harmadával esett, a boltokban pedig minden eddiginél nagyobb arányban jelent meg az olcsóbb külföldi áru. Egy termelőágazatunkról már megint kiderült: komoly versenyhelyzetben nem állja ki a piaci nyomást.
Az alapvető ok egyszerű. Március végén az uniós tejágazatban megszűnt a bázisalapú piacszabályozás kulcseleme, a tagállamokra lebontott kvótarendszer. Jött helyette a szabad forgalmazás, ebben pedig a magyar termelő bukott. Pedig még három hónapja is azzal biztatta őt az agrártárca, hogy veszteség nem éri, kiváló minőségű áruja tutira elkel az új viszonyok között is, meg hogy a mi teheneink nem esznek GMO-s takarmányt, ami érték. Tavaly ősszel a tárca államtitkára egyenesen azzal jött haza Brüsszelből, hogy a „magyar agrárkormányzat tejkvótaügyben megvédte a magyar termelőket”. Hát kösz – mondják erre most a tehenes gazdáink.
Ám nincs még minden veszve. Az élelmiszervonal főhatósága ismét a csodafegyverhez nyúl: népszerűsítő kampányt indít a hazai tejfogyasztás növelésére. A szándékkal semmi gond, csakhogy ez már a sokadik próbálkozás. Az eddigiek nem voltak eredményesek. A teljesség igénye nélkül említünk néhányat az elmúlt egymásfél év hasonló célú kormányzati kezdeményezéseiből. Az emlegetett tej mellett promóció indult a paprika, a kézművestermékek, a zöldségek, a tavaly drámaian „beszorult” hazai alma, a pálinka, a „tradicionális borok”, a hal, a meggy, a barack, az akácméz és még néhány egyéb termék népszerűsítésére. Ha ezeket Magyarországon külön „promózni” kell, már eleve nagy a baj.
