Akkor most engedelmükkel áttesszük az ötforintost a másik zsebünkbe. Kötöttünk önmagunkkal egy fogadást – önmagával még az egészen biztosra is fogadhat az úriember –, és lám, megnyertük.
Ahhoz, hogy Orbán Viktor meg akarja kapni a Sándor-palotát, soha nem fért kétség. Láttuk még a múlt század végén a házat, ahol a Széchenyi-portré is ott várta a majdani lakót a miniszterelnöki dolgozó falán, és el tudjuk képzelni a csalódást, amikor a választási vereség megakadályozta a várva várt beköltözést.
Marketingszempontok is vannak a világon: a honvédő háború felkent hőse mégsem ronthat fel az első adandó alkalommal a Várba, mint magáról megfeledkezett óvodás a karácsonyfához – meg kell az egészet konstruálni.
Ez zajlik már hatodik éve. Akárcsak a mesebeli farkas a kismalac házát, úgy foglalta vissza Orbán a Sándor-palotát. Betett egy lábat: meghirdették a palota múzeumtalanítását, hauszmanni formájának visszaállítását. Jött még egy láb: a karmelita kolostort helyreállítják a Miniszterelnökség számára, ó, hát persze, ott fog dolgozni Orbán is.
