Szerda este Kálmán Olgával beszélgethettem a magyar labdarúgásról, így kezdődött:
– Nehéz dolga lesz, mert két Farkasházyval fog beszélgetni, az egyik nem látott a pipától tegnap, hogy a 89. percben tíz emberrel gólt találtak a törökök, és a 91. percben kaptuk a gólt Belfastban. Mindig a magyaroknak drukkolok természetesen, viszont van egy másik énem is, ha kikapunk, mindig azzal vigasztalom magamat, hogy Orbán Viktornak szereztünk egy rossz napot...
– Az önt boldoggá teszi?
– Igen, de ez a probléma megoldódik, mert azt olvastam, hogy egy-két év múlva nyugdíjba megy, és már keresi az utódját.
– Rosszul olvasta, majd erről egy másik adásban mesélek.
– Azért is drukkoltam nagyon a magyaroknak, és talán kevesen vannak így, mert sokan azt mondták, hogy a helyünkön vagyunk, meg mit akarunk, mert az én 30-40 éves fiaim 1986 óta nem láttak tétmeccsen magyar csapatot, és egyszer megérdemelték volna.
A csatorna kitette az internetre, korrekten összefoglalva, de valaki azt gondolta, kicsit feldobja, ahogy szokás, s ezt a címet adta neki. Farkasházy: Boldoggá tesz, ha kikap a válogatott.
 |
| Farkasházy Tivadar az Egyenes beszédben ATV |
Elsőként a Nol és a Népszabadság vette át, egy szóval megtoldva (Boldoggá tesz, ha kikap a magyar válogatott), tudtam, hogy veszélyes a mondandó, de reméltem, hogy akiknek szánom, azok értik az iróniát Orbán sohanapján történő nyugdíjba meneteléről, s azt is, kizárólag arra gondoltam, mekkora politikai tőkét próbál majd kovácsolni 30 éve nem történt továbbjutásunkból, ezzel igazolva a felcsúti pénzszórásokat, az NB I-be hasztalanul öntött tízmilliárdokat, a mezőkövesdi és a kisvárdai stadiont, az új 70 ezres arénát, holott a 20 ezres Groupama is csak egyszer bizonyult eddig szűknek. Ahelyett, hogy az utánpótlásra menne minden. Ám sokan csak a címeket olvassák, holott azt nem is mondtam, leszögezem, hogy mindig a magyaroknak drukkolok természetesen, a szereztünk pedig némi sorsközösségre utal a fiúkkal.
Még ez se olyan nagy baj, ám a kormány kezén lévő magán és állami szerkesztőségekben sokat kereső slapajok vadásszák, kiket lehetne még idegenszívűséggel megvádolni, s még inkább így lesz, ha megszerzik a második legnagyobb kereskedelmi csatornát, ha indul az új százezres napilap, az Indexet leverni kívánó hírportál, immáron egy propagandaminiszter felügyeletével. A Magyar Idők máris egy egész írást szentelt nekem:
A humorista boldog, ha kikap a magyar válogatott, mert akkor Orbánnak rossz napja van. Kálmán Olga meg ráhagyta. Nem tudom, belegondoltak-e, hova visz ez a felfogás. Hosszú Katinka lehetőleg ne nyerjen több aranyat, mert akkor megint a Fidesz nyer 2018-ban, és pólóválogatott is essen ki a csoportkörben!... Farkasházy brancsába tartozók kárörvendtek akkor is, amikor 2001-ben WBO címvédő meccsen a „fideszes Kokó" vereséget szenvedett az argentin Chacóntól... Az irapuatói hatosnál 1986-ban pedig nyilván a szovjeteknek drukkolt.
Így van. Sőt, egy 80 perces rádiókabarét csináltam a végére, Ria, ria, Hungária címmel egy percre rá kezdődött. Elevenembe találtak, mert Kokó barátomat is én vertem szemmel a Kisstadion ötödik sorából. Hosszú Katinka első világbajnoki sikerénél is ott voltam a római uszodában, sajnos nem sikerült kidrukkolnom az ellenkezőjét. A pólósok athéni döntőjére három napig mászkáltam jegy után és Pekingben is remegnem kellett, mikor kerget el a kínai jegyszedő. 1991-ben még megveretni is hajlandó voltam magamat, hogy lássam a pozsonyi négyest a Fradi kapujában, Madridban majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben, amikor a Real beverte a hatodikat. Bécsújhelyen pláne, ahol Frangepánék módjára elvéreztek kézis lányaink Dél-Korea ellenében, Zágrábban pedig futottam a magyarok után, mint Jellasics a gyáva, hogy láthassam, hogyan adják le a franciák ellen hatgólos előnyüket a vb-döntőben. De a legboldogabb akkor voltam, amikor a svájci Brissagóban Lékó nem tudta tartani a döntetlent Kramnyik ellen az utolsó játszmában. Hát még, amikor Overdose vezetésekor lefújták a futamát Párizsban és negyedszer dobta le a lovasát Badenben-Badenben. Szerencsére meg is döglött.
