galéria megtekintése

Evidenciák

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 29. számában
jelent meg.

Bauer Tamás
Népszabadság

Az ellenzék mintha megdöbbent volna Orbán tusványosi beszédén. Pedig nem volt benne semmi új. Hogy fel akarja számolni a demokráciát, azt már Kötcsén elmondta, mielőtt kezébe került volna a hatalom. Utána kemény munkával felszámolta a demokráciát. Most minden korábbinál világosabban ki is mondta. Ez csak annak okozhatott megdöbbenést, aki eddig nem nézett szembe azzal, ami körülötte történik.

 

Mindjárt indításként elismételte azt tényként, amit Mikola István 2006-ban megjelölt célként. Elbüszkélkedett azzal, hogy csak a levélben külföldről kapott szavazatokkal együtt lett meg a kétharmad. Ő ezt büszkén, mint a 2004-es népszavazásért kapott erkölcsi igazságtételt állapította meg. A tényben igaza volt, az értékelés azonban hamis. Abból, hogy csak a külföldről, nem Magyarországon, a magyar törvények hatálya alatt élőktől kapott szavazatokkal együtt van meg a kétharmada, egészen más következik.

 

Magyarország választópolgárai soha nem mondtak le arról, hogy maguk válasszák meg törvényhozóikat. Egyszer, 2004-ben kérdezték meg tőlük, hogy akarnak-e állampolgárságot adni a külföldi magyaroknak, és erre csak 18,9 százalékuk válaszolt igennel. Pedig nem is mondták meg, hogy az állampolgársághoz választójog is tartozik. A 2010-ben választott országgyűlésnek erre nem volt felhatalmazása. (A Fidesz ellenzékben 1990 óta következetesen képviselt álláspontja szerint alkotmányt, választójogi törvényt nem alkothat és nem módosíthat a mindenkori kormánytöbbség ellenzéki támogatás nélkül.)

Ezért egyetlen olyan, a jelenlegi országgyűlés által hozott kétharmados törvény sem legitim, amely csak kormánypárti szavazatokkal születik. Természetesen a fővárosi közgyűlés megválasztásának módosítása sem. A továbbiakban kifejtette, hogy a nem demokratikus országokat – mint Szingapúr, Kína, Oroszország, Törökország – tekinti sikeresnek és a nyugati demokráciákat sikertelennek. Hogy ez mennyire téves, az nem ennek az írásnak a tárgya, elegendő bárkinek pillantást vetni a nemzetközi versenyképességi összehasonlításokra.

Azokat továbbra is észak-amerikai és nyugat-európai országok vezetik, nem Oroszország, nem Kína, nem Törökország. Annyit megemlíthetünk, hogy Oroszország addig sikeres, amíg az olajárak emelkednek, és amint esik az olajár, Oroszország azonnal súlyos gondokkal küszködik. Minthogy Magyarországon még Orbán sem talált jelentős olaj- és földgázmezőket, az orosz példa – fájdalom – nem ígér sikert Magyarországnak. Itt nem részletezhető, de nyilvánvaló okokból a kínai, török vagy szingapúri sem.

Aki komolyan gondolkodik Magyarország sorsáról, annak inkább a lengyel vagy szlovák tapasztalatokra érdemes odafigyelnie. Orbán fő állítása az volt, hogy illiberális demokráciát, munkaalapú államot hoz létre, szemben a nyugat liberális demokráciáival. Olyan államot, amely nem a szabadság mentén szerveződik. Az illiberális demokrácia is demokrácia, mondta. Tudjuk, nemcsak így gondolja, hanem így is cselekszik. Jó azonban megérteni, hogy mit jelent ez. Az általa „illiberálisnak” nevezett demokrácia annyiban demokrácia, hogy vannak választások, és a hatalmon levők választások útján nyerik el tisztségüket.

Mennyiben nem liberális? 1. Annyiban, hogy megszűnt a gazdasági élet és a politikai hatalom elválasztása: a politikai hatalom lépésről lépésre – államosításokkal, a magánvállalkozások megfélemlítésével – rendeli alá magának a gazdasági életet. Folyamatban van. 2. Annyiban, hogy az állam lépten-nyomon beleszól a polgárok magánéletébe, együttélési módjába, ízlésébe, gondolkodásába – erre használja az iskolarendszert, az egyházakat, a művészeti élet állami irányítását és finanszírozását. Folyamatban van. 3. Annyiban, hogy megszűnik a hatalmi ágak elválasztása, az összeolvadt törvényhozó és végrehajtó hatalom bármiféle kontrollja. Nagyrészt megtörtént, a bírói hatalmat illetően folyamatban. 4. Annyiban, hogy megszűnik a sajtószabadság, ami a XXI. században nem egyszerűen azt jelenti, hogy bárki azt ír az általa kiadott újságban, amit akar, hanem azt is, hogy a mindenki számára hozzáférhető közszolgálati elektronikus média pártatlan, elfogulatlan, nem a hatalmon levők szócsöve, és mások is működtethetnek mindenki által hozzáférhető elektronikus médiát. Megszűnt. 5. Annyiban, hogy a választások szabályait a hatalmon levők a maguk hatalmon maradásának szempontjaihoz igazították, tehát megszűnt a hatalmon levők leválthatósága. Ennek volt utolsó eleme a fővárosi közgyűlés választásának átalakítása. Ez az, amit Orbán „illiberális demokráciaként” Tusnádfürdőn hirdetett.

Ezúttal Orbán csak megemlítette, hogy illiberális demokráciáját „munkaalapú államnak” tekinti.Ezt az európai jóléti állam tagadásaként hirdette meg, s olyan berendezkedést ért rajta, amely lépésről lépésre felszámolja a munkafolyamatból kiszorulókról történő közösségi gondoskodást (kihagyta alaptörvényéből a társadalombiztosítást), s azt ázsiai példát követve a leszármazottakra hagyja. Hogy ma Magyarországon ezek történnek, azt sokan sokszor leírták ebben a lapban. Akit Orbán beszéde megdöbbentett, arról nem tudhatjuk, hol élt az elmúlt öt évben.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.