A Népszabadság szilveszteri számában ezt a kérdést tették fel Gulyás Gergely Fidesz-alelnöknek, az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága elnökének: „Horn Gyulának van Angyalföldön szobra. Ön szerint Hóman Bálintnak is lehet Székesfehérváron?"
A politikus így válaszolt: „Ha egységes mércével mérünk, akkor vagy mindkettő, vagy egyik sem."
Számomra ez a megközelítés elfogadhatatlan. Természetesen elfogadom, hogy világnézetük, politikai álláspontjuk, élettapasztalatuk alapján sokan rossz véleménnyel voltak Horn Gyuláról. Elítélték, hogy élete nagy részében meggyőződéses kommunista volt, hogy 1956 őszén beállt a karhatalomba, hogy szolgálta a Kádár-rendszert. És ahhoz is mindenkinek joga van, hogy 1994–1998 közti működése alapján ne tartsa jó miniszterelnöknek. Csakhogy ez a Horn Gyula az 1980-as évek végén bizonyíthatóan a reformerők, a békés rendszerváltozást elősegítő politikusok közé állt, ha nem is habozás nélkül. Azt, hogy annak idején „pufajkás" karhatalmistaként bármilyen bűnt elkövetett volna, senki nem tudta bizonyítani, pedig sokan nagyon szerették volna. Rasszista megnyilvánulása nem ismert.
