galéria megtekintése

Egységes mérce?

7 komment

Domány András

A Népszabadság szilveszteri számában ezt a kérdést tették fel Gulyás Gergely Fidesz-alelnöknek, az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága elnökének: „Horn Gyulának van Angyalföldön szobra. Ön szerint Hóman Bálintnak is lehet Székesfehérváron?"

A politikus így válaszolt: „Ha egységes mércével mérünk, akkor vagy mindkettő, vagy egyik sem."

Számomra ez a megközelítés elfogadhatatlan. Természetesen elfogadom, hogy világnézetük, politikai álláspontjuk, élettapasztalatuk alapján sokan rossz véleménnyel voltak Horn Gyuláról. Elítélték, hogy élete nagy részében meggyőződéses kommunista volt, hogy 1956 őszén beállt a karhatalomba, hogy szolgálta a Kádár-rendszert. És ahhoz is mindenkinek joga van, hogy 1994–1998 közti működése alapján ne tartsa jó miniszterelnöknek. Csakhogy ez a Horn Gyula az 1980-as évek végén bizonyíthatóan a reformerők, a békés rendszerváltozást elősegítő politikusok közé állt, ha nem is habozás nélkül. Azt, hogy annak idején „pufajkás" karhatalmistaként bármilyen bűnt elkövetett volna, senki nem tudta bizonyítani, pedig sokan nagyon szerették volna. Rasszista megnyilvánulása nem ismert.

 

Horn Gyula 1990 után a demokratikus Magyar Köztársaságban az akkori jobboldali frakciók teljes egyetértésével volt ellenzékiként az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, majd többpártrendszerű versengésben, szabad választáson juttatta abszolút többséghez az általa vezetett pártot. Kormányfői tevékenysége nyilván bírálható, de azt biztosan nem lehet róla állítani, hogy alkotmánysértően, antidemokratikusan kormányzott volna, sőt nagyon ügyelt a kicsire zsugorodott ellenzék jogainak tiszteletben tartására.

Hogy lehet őt Hóman Bálinthoz hasonlítani? Ahhoz a Hómanhoz, akinek tudósi képességei nem vitásak, Székesfehérvárért mint választókerületéért bizonyára sokat tett, sőt a vészkorszakban egyeseknek még segíteni is próbált, de annak a vészkorszaknak ő volt az egyik előidézője! Hosszú éveken át szenvedélyesen hirdette a zsidó vallású vagy származású magyarok kirekesztését a nemzetből, és követelte az ennek megfelelő jogszabályok elfogadását. És ezt nem pusztán tudósként tette, hanem a kormány egyik legtekintélyesebb minisztereként. Jogilag lehetett vitatható a háborús bűnösként történt elítélése, ezért a bíróság 70 év után felmentette a vádak alól, de ez nem törli el a morális felelősséget. A német megszállás ellen ugyan volt kifogása kezdetben, de aztán végigszolgálta még a nácik által hatalomra juttatott nyilas rezsim parlamentjét is, miközben a Horthy-rendszer számos jobboldali politikusa már az ellenkező oldalon állt. Hol van itt a párhuzam?

Vitatkozni bármely történelmi személyiség értékeléséről lehet. Hóman Bálintéról és Horn Gyuláé­ról egyaránt. De meggyőződésem: a volt szocialista miniszterelnök megérdemli a szobrát, a már saját korában is „Nyilas Pufi"-nak csúfolt egykori miniszteré viszont szégyen lenne.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.