Orhan Pamuk kitálalt. A Nobel-díjas török író új regénye bemutatóját is felhasználta rá, hogy figyelmeztessen: a félelem légköre uralkodik országa sajtójában, sorra elbocsátanak újságírókat, még kormánypártiakat is. Mindez, a bírálatot is beleértve egyelőre belefér a török demokráciába.
Pamuk-óriásplakát néz le a „járókelőtörpékre” az isztambuli főutcán, az ottani könyvesbolt kirakatát elborítják regényének példányai, és az iszlamista kormánypárt (AKP) vidéki erősségének számító Konya szállodájában is a CNN Türkön nyilatkozó Pamukot nézik a vacsorázók. Az is feltűnést keltett ottjártunkkor, ahogy Erdogan, a kormányfőből államelnökké avanzsált vezető visszadobja Amerikának a demokrácialabdát: nála elképzelhetetlen, mondja, hogy fegyvertelenekre támadjon a rendőr.
Magánbeszélgetésekben akadnak, akik bírálattal illetik, akarnokként minősítik Erdogant és rendszerét. A Törökországban utoljára már bő évtizede járt újságírónak feltűnt, mennyivel nehezebb lett sörhöz jutni, mint az ezredfordulón. Eldugják, a bárpultos kelletlenül hozta végül elő a világiasnak számító Ankarában is. Ez régen nem így volt. Könnyebb lehet itt megcsípni egy építőipari vagy más infrastrukturális beruházást, mint egy hideg italt, mondom a bárpultnál egy kollégának. Ugyanis ez a mai Törökország másik arca: a hihetetlen léptékű fejlesztések, amerre csak nézünk.
