A társadalmi cél persze erősen vitatható, mert azt a hamis látszatot kelti, mintha valamilyen konkrét veszélyre hívná fel a figyelmet, ami nem felel meg a valóságnak. A befolyásolás egyoldalú, hisz a közpénz a kormánytábor és csak a kormánytábor rendelkezésére áll. A kormány kampánya meglehetősen erőszakos. Igen nagy erővel célozzák meg az emberi érzelmeket a „Tudta?" kezdetű, valótlanságokat vagy részigazságokat tartalmazó állításokkal, s ezzel szemben a demokratikus ellenzék tehetetlen. Hiábavalónak tűnik pl. az Együtt kezdeményezése, a kormányzati óriásplakátok valós tényekkel történő felülragasztása, az ún. kioltó hatás csak egy szűk rétegnél fog érvényesülni.
A Brexit magyarországi hatásait elemezve – a kvótanépszavazással összefüggésben –, vannak megkerülhetetlen kérdések. Mi várható például azoktól az alsó középosztálybeli szavazórétegektől, amelyeket – a kulturális fogyasztási szokásokat vizsgáló kutatások szerint – a legnagyobb intellektuális kihívásként a celebműsorok vagy/és különböző borzalmakat bemutató híradások és filmek érdekelnek? (Egyébként ezek a legnézettebb műsorok.) Vagy akik számára a „nagy evések, nagy ivások, nagy dugások"
jelentik a napi prioritásokat. És mi várható azoktól, kiknek életkilátásaik kétségbeejtőek, akik a társadalom peremére szorultak, akik számára legfőbb reményt a közmunkához jutás jelentheti? (Amire napjaink kutatásai világítanak rá.) Mi várható egy olyan társadalomtól, amelyben nagymértékű a muszlimokkal szembeni utálat, amely a legnacionalistábbnak mutatkozik, amely dobogós helyezést ér el a romaellenességben, hogy csak néhány következtetést ragadjunk ki abból a kutatásból, amelyet a Pew Research Center végzett tíz európai ország bevonásával.
A Brexitet megelőző közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a kilépéspártiak a leginkább deprivált társadalmi rétegből tevődtek össze, s körükben többségben voltak az alacsony iskolai végzettségűek, a rossz gazdasági körülmények között élők. Úgy tűnik, hogy ez a réteg aktivizálható is volt a szavazáson való részvételre, mert elhitték, hogy a sorsuk a többségi döntéstől majd egyik napról a másikra jobbra fordul. A hazai politikacsinálók számára fontos tanulság kéne legyen, hogy tájékozatlan, iskolázatlan, műveletlen emberekkel nem lehet demokráciát művelni. Ahol lehet parlamenti választást nyerni program nélkül, a „folytatjuk" bemondásával is, ott erősen vizsgálandó a szavazók műveltségi állapota.
A műveltség azt is jelenti, hogy van fogalmunk a dolgok tényleges hátteréről. Például arról, hogy az Európai Bizottság csak javaslattevő és végrehajtó jogkörrel felruházott testület, döntési jogköre az Európai Parlamentnek az Európai Tanáccsal együtt van, amely testületben ott ülnek az egyes országok kormányzati képviselői. Azaz a bizottság a kormány állításaival szemben semmit nem tud ránk erőltetni. A szavazásra jogosultaknak is fel kell (kellene) ismerni, hogy valós háttértudás nélkül védtelenek mindenféle manipulációval szemben. Sajnos az oktatási rendszer sem szoktat rá senkit az önálló gondolkodásra. Ellenkezőleg. Csak bizalomra hagyatkozni őrültség, bármelyik pártról is legyen szó. A napjainkban közzétett közvélemény-kutatási eredményekből az derül ki, hogy a menekültváltságtól való félelem sokkal inkább a politikai véleménnyel függ össze, mint a társadalmi helyzettel. A kutatás eredményét nincs jogom az előbbi állításom tükrében sem megkérdőjelezni – de véleményem szerint ennél többről van szó.
Mi várható egy olyan társadalomban, amely iskolázottság szempontjából középszerűnek tekinthető, amelyben a lakosság több mint tíz százaléka még általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik, amelyben csak 15 százalék körül mozog a diplomások aránya? Mi várható egy olyan társadalomban, amelyben minden negyedik felnőtt funkcionális analfabéta, tehát nem képes új információk befogadására, értelmezésére, másokra kell hagyatkoznia még hivatalos ügyeinek intézése során is. Mit értenek ők meg a bevándorláspolitikából? Racionálisan semmit, mentálisan talán valamit.
És ezek az arányok nem javulnak. A szakemberek szerint a funkcionális analfabetizmus kialakulásában, újratermelődésében meghatározó szerepe van a közoktatás működési zavarainak, amit a felnőttoktatás sem képes korrigálni. Az okok között mindaz megtalálható, ami miatt létrejött a Tanítanék Mozgalom. Ha nem történik gyökeres változás a közoktatásban, ha nem szűnik meg az uniformizálás, ha nem lesz intézményi és pedagógiai autonómia, ha nem jut idő az alapkészségek megerősítésére, ha nem változik a tankötelezettség korhatára, akkor a funkcionális analfabéták aránya nem csökkenni, hanem nőni fog.
A szerző szociológus
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
