Ám 2010 óta O. V. már nem éri be a Sándor-palota helyett a Karmelita-kolostorral. A haramiaállam az egész Várat magának akarja. A közgyűjtemények és a Tudományos Akadémia által használt épületeket minisztériumok veszik birtokba. A Vár zárva lesz, a pesti nép számára alig marad szabadon bejárható közterület. Ebben a példátlan helyzetben erős üzenete van annak, hogy Budapest önkormányzatának mindehhez egy szava sincs. Nem hallottam tiltakozó nyilatkozatról, és a főpolgármester sem emelte fel a szavát, pedig Budapest választott testülete számtalan módon késleltethetné vagy akadályozhatná ezt a bonyolult költözési manővert. Ehelyett a főváros a NER részeként szolgai módon igazodik, végrehajt, tűr és hallgat.
A főváros bénultságát kihasználva végigvihetik a Habony-művek legújabb ötletét, a Gellért-hegy birtokba vételét, újabb lehetőséget teremtve a nemzeti emlékezetpolitika alakítására. A hasznosítási pályázat kiírásával a Gellért-hegy a nemzeti keresztény ideológia terepasztalára került.
Mindez fennen zajlik majd, magasan a Parlament kupolája felett, ott, ahová a város zaja alig hallatszik el. Jobb a levegő és szemet gyönyörködtető a világörökség. Pest és Buda O. V. lába alatt terül majd el, a környezetében pedig csak olyanok lesznek, akiket ő maga választott. Az udvartartást várfalak veszik körül, aki ide meghívást kap, történelmi kulisszák közé kerül. (Franz Kafka kastélya nem csak nekem fog eszembe jutni.)
A való világ alant terül el, ahol a nagy léptékű városrehabilitáció már a múlté. Az előző kurzus idején megkezdett projekteket (4-es metró, fonódó villamos) még befejezte a BKK, ám újabbakat csak a kormány indított (Liget, Dagály stb.). A NER lassan birtokba veszi Budapesten mindazt, ami fontos a számára, és kíméletlenül bedarál minden ellenállást.
Közben a halaszthatatlan feladatok hátrébb sorolódnak. A tömegközlekedés finanszírozása továbbra is megoldatlan, a BKV-ra nincs pénz, sem az üzemeltetésre, sem pedig az amortizáció visszapótlására. Pedig Pesten a kisiskolások is tudják, mert családjaikkal együtt ők azon közlekednek, hogy nagyon nagy baj van a 3-as metróval. A szerelvények füstölnek és időnként kigyulladnak. Ezen a vonalon bármi megtörténhet. 2009 januárjában független szakértők bevonásával állapotfelmérés készült, amely megállapította, hogy a szerelvények nem üzembiztosak, és a közgyűlés 860 millió forintot szavazott meg a halaszthatatlan javításokra, amelyeket végre is hajtottak, és később a 2-es vonalról is idekerültek a még használható szerelvények. Az, hogy a 3-as vonal egyáltalán üzemképes, a BKV még meglévő műszaki apparátusának köszönhető. Ők emberfeletti munkát végeznek, ám a tőlük származó kiszivárogtatások alapján azt is tudni lehet, hogy eljön az az idő, amikor a főpolgármesternek nem lesz más választása, mint a vonal részleges vagy teljes leállítása.
Hat éve várom, hogy elkezdődjön végre a felújítás, de O. V. csak most döntötte el, hogy a 3-as metró ügyét Brüsszel elé viszi. (A nagyközönség és a közgyűlés abban a hiszemben volt, hogy a tárgyalások régóta folyamatban vannak. Az előzmények miatt borítékolható az elutasítás, hisz minden idevonatkozó EU-s rendelkezést megszegtek, ám az elutasítást is Brüsszel-ellenes hangulatkeltésre lehet majd felhasználni.)
A főváros számára amúgy ismerős a feladat. Budapest első földalatti vonalát a második önkormányzati ciklusban, a 2-es vonalat pedig a harmadik és negyedik ciklusban újítottuk fel. Utóbbit nyaranta, amikor kevesebb az utas. Ám azokat, akik ezeknek a bonyolult projekteknek az előkészítésében, lebonyolításában részt vettek, elküldték, lemorzsolódtak vagy felmondott nekik az új városvezetés. Nem volt rájuk szükség, mert az EU-ban szokásos eljárást mellőzve a beruházás sorsáról O. V. egymaga döntött. Egyszerűen odaígérte Putyinnak az újabb paksi atomerőmű-beruházás farvizén. Orbán és Putyin megállapodása után semmin nem lepődtem meg. A régi szerelvények felújítására kiírt közbeszerzést természetesen az oroszok nyerték, majd mindenki csodálkozására prototípusként egy teljesen új szerelvényt szállítottak le. A főpolgármester első reakciója zavarodott volt. Ő sem értette, amit senki nem értett.
Ezután jött a metrópótló busztender. A főváros kiírta a pályázatot, ki is hirdette az eredményét, de a kormány megalázó helyzetbe hozva a városvezetést, nem engedélyezte Budapestnek a hitelfelvételt, és magyar buszokról álmodik.
Néhány következtetés:
1. Budapestnek nincs komolyan vehető, gazdasági és politikai értelemben hitelképes önkormányzata. (Nem is lehet, hisz mindent O. V. haramiaállama dönt el.)
2. Tarlós zavarodottsága és információhiánya azt jelzi, hogy Budapestnek ma már nincs a pénzügyi, logisztikai és forgalomtechnikai szempontból is bonyolult beruházás megvalósításához szükséges szakembergárdája, külsős szakértői hálózata és autonómiája.
3. A késlekedés és döntésképtelenség kapcsán óhatatlanul felmerül, hogy O. V. és a kormány nem veszi komolyan a fővárost. Nem oszt neki lapot, ha nem származik belőle haszna, és nem is tart Budapesttől. A Várba költözve pedig egyenesen a polgári Budapestet gúnyolja. Övé lesz a Vár, Budapest pedig a millenniumi és a két nyugati típusú metróvonal (2-es, 4-es) után „kap” egy újrahasznosított keleti földalatti vasutat, amelyen időutazásra indulhatunk a szovjet időkbe. És ez még a jobbik verzió. Fővárosi szakemberek és önkormányzati autonómia híján nem várt meglepetések sorozatára számíthatunk.
