A hazai média, ezerszer mértük, az európai átlagnál kevesebbet foglalkozik a határokon kívül történtekkel. A nemzetközi ügyekre szakosodott újságíróknak kevés állást kínálnak, a külföldi tudósítói posztok még a nagy lapokból is eltűntek. A hazai sajtó Brexit-vitájában a nemzetközi nyilvánosságban folyó vitából szinte semmi sem látszik. Az interneten gigabyte-okat olvashat a Brexitről mindenki, aki tud angolul. Ugyan jelennek meg védhető vélemények is, de a (félig) laikus kommentárok elöntötték a nyilvánosságot. Mindenesetre abban az eredeti közlemények zöme egyetért, hogy a szigetországban most olyan tömegek léptek színre, amelyeket a politikai elemzők eddig egyszerűen nem vettek komolyan.
Az egykori rendszerváltók az utolsó években sok mindenről itthon is megfeledkeznek. Például arról, hogy vannak tömegek, amelyek nem voltak igazán ott a rendszerváltásnál sem ’89-ben. Az új rendszer később is a tömegek nélkül működött. Ehhez tulajdonképpen simán hozzá is szoktunk. Talán nem mindenkinek tetszett, de a politizáló értelmiség biztos volt benne, hogy az országnak jót akar, s erre majd az emberek is rájönnek. Minek akkor piszkálni őket. Persze valamennyi időre megzavarodott a Gyurcsányt lényegében már megbuktató „vizitdíjas” népszavazásnál, majd a 2010-es „fülkeforradalomnál”. De az egészből nem a megértés vágya vagy kényszere, hanem valami mély sértődöttség maradt vissza. Mi közük ezeknek a mi játékainkhoz? S most még meglepőbbek a brit történések. Hát ott is? Pedig hányszor ismételgették, hogy az angol gyepet néhány száz éve locsolják… Ráadásul közben ismét kiderült, hogy focival a politikában elképzelhetetlen tömegeket lehet megfogni. Talán megnyugtató lehet, hogy egy befolyásos ország nagyon jó egyetemeket végzett elitjei is elterülhetnek váratlanul a járdán. Akkor miért nem eshetne meg valami hasonló – hiszik sokan persze – egy másik helyzetben Orbán baráti körével? S akkor milyen jól jöhetnek az utcai tömegmozgatás technikái.
Valamilyen furcsa hit szerint Európában, a béke földjén nem történhet semmi. Ha valami robbanni fog, akkor a Közel-Keleten vagy Latin-Amerikában. Miközben egy egész geopolitikai korszak roppant meg 1989-ben Európa legközepén, a szó szoros értelmében tizenöt percnyire a friedrichstrassei U-Bahn pályaudvartól. Európában robbant fel a Szovjetunió és Jugoszlávia.
