galéria megtekintése

Bocsánat

44 komment


Hargitai Miklós

Megpróbálunk segíteni Orbán Viktornak, aki szerint ez egy vicc, és Kósa Lajosnak, aki nem érti, miért kellene Orbánnak bocsánatot kérnie.

Magyarországon a vonatkozó OECD-vizsgálat szerint a szervezet összes tagállama közül a legmagasabb hatékonysággal hasznosulnak az oktatásba invesztált állami pénzek – nem azért, mert a forrásfelhasználás bajnokai vagyunk, hanem azért, mert annyira rossz a helyzet. Egyetlen forintnyi oktatási költés nagyjából hatforintnyi hasznot hajt – bármire fordítja is a kormány az adónkat (a miniszterelnök kertalji stadionjától az Audi-gyár bővítéséhez adott támogatásig tényleg bármire), meg sem tudja közelíteni ezt a profitrátát. Meg sem tudná...

Minden értelmes kormánynak bővíteni kellene az oktatásra szánt büdzsét, mert ennél nincs okosabb módja a közpénzek felhasználásának. Az Orbán-kormány viszont a köznevelési törvény 2011-es elfogadása óta nagyjából 300 milliárd forintot vont ki a közoktatásból (ugyanannyit, amennyi taopénzt a professzionális látványsportokba irányított), amivel sikerült elérnie, hogy mára a térségbeli országok közül egy diákra vetítve és GDP-arányosan is messze mi költünk a legkevesebbet tanításra. Ha ezt egy másik ország művelné a saját fiataljaival, akkor sem gondolnánk viccesnek – ennyit a nemzet miniszterelnökének beszólásáról.

 

Kósa Lajos számára pedig mindössze annyi az üzenet: bocsánatkéréssel tartoznak mindazoknak, akiknek a jövője helyett a stadionöltözők és a politikai belső termek világán túllátni képtelen főnökük hobbijára költötték a mindannyiunk kemény munkájával megkeresett milliárdokat. Orbán Viktoron és a Fidesz-frakció hasznos igahúzóin kívül nincs ember az országban, aki szerint ez így helyes, és pontosan azért vannak most bajban, mert mindenki, akinek közvetlen tapasztalata van a magyar oktatás működéséről, tisztán látja, hogy felmérhetetlen kárt okoztak. Nem csoda, ha teljes odaát a tanácstalanság: az a propagandahadtest, amelyik a háromszemélyes kamupártok nyilatkozataira is harminc percen belül válaszol, bő huszonnégy óra alatt sem tudott összerakni egyetlen értelmes (az óvodás kommunikáció szintjén túllépő, stratégiailag is értelmezhető) reakciót Pukliék bejelentésére.

Pedig amúgy lehetne fogást találni rajta, hiszen alapvetően három ember kezdeményezéséről van szó, sztrájkot meg csak a szakszervezet szervezhet, a pedagógusok szakszervezetei viszont alig állnak szóba egymással ez ügyben, ráadásul a sztrájk alternatívájaként említett polgári engedetlenség klasszikus terepe nem a munkahely – bőven akad olyan részlet, amibe bele lehetne kötni. Csak éppen az egésszel nem tudnak mit kezdeni: azzal, hogy az oktatást még az elődeik gyászos teljesítményéhez képest is sikerült legalább egy nagyságrenddel lejjebb zülleszteni, és hogy a vicces kedvű kormányfő, aki az egészet kitalálta, még mindig azt gondolja, hogy ez a jó irány.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.