Angliában rengeteg közért van, ahol mindent csak lengyelül írnak ki, és az árukészlet is döntően onnan való. Van rá elég lengyel vevő. A románoktól és a bolgároktól most rettentek meg a szigetországban, hogy az év elejétől szabadon mehetnek. Annyian nem érkeztek, mint amennyire tartottak tőlük, de azért sokan. A szerbek és a horvátok évtizedek óta sok-sok százezerszámra mennek Nyugat-Európába dolgozni, élni, ahogy most már mi is.
 |
| Michal Cizek / AFP |
Van azonban egy nemzet Közép-Európában, amely nem megy sehova. Cseh kivándorlásról nem hallottunk soha. (Szlovákról sem, de most szeretnék a csehekre figyelni.) A csehek maradnak otthon. Miért mennének? Miközben ugyanannyian vannak, mint mi, éppen egymillióval több ember dolgozik náluk. Otthon. Nem négymillió, mint itt, hanem öt. Ők nem számolják hozzá a külföldön dolgozókat, mint a KSH, de ha megtennék, sem változna a helyzet. Jellemzően otthon maradnak, mert tehetik: 2013 végén 68,3 százalékra emelkedett a foglalkoztatottak aránya Csehországban. Ez 1998 óta a legjobb szám, illetve helyzet, de az eddigi is nyugat-európai szintű volt. Ez az egymillióval több ember átlag húsz százalékkal többet keres, mint ha Magyarországon volna munkahelye. Pedig huszonöt éve körülbelül ugyanonnan indultunk. Nekik az akkori középtávol-, nekünk a közelmúltunk volt ígéretesebb. Ma az OECD temérdek összehasonlító táblázata közül nincs (nem találtam) olyat, amelyiken jobban állnánk, mint ők.
