Emberiesség elleni bűnök miatt vád alá helyezték a romániai rendszerváltás utáni ideiglenes kormány egykori vezetőit. Negyedszázad kellett hozzá, hogy egy ügyész leírja: másokkal együtt Ion Iliescu egykori államelnök és Petre Roman volt kormányfő döntött a Zsil-völgyi bányászok Bukarestbe hívásáról és az ellenzék egy hónapos tüntetéssorozatának vérbe fojtásáról.
A bányászok a román fővárosban feldúlták az ellenzéki pártok és újságok székházát, az értelmiséginek nézett járókelőket agyba-főbe verték. Az atrocitások hivatalosan négy ember halálához vezettek, a sérültek száma ezres nagyságrendű volt. Ennek ellenére a felelősöket a mai napig nem állították bíróság elé. Erre csak azután nyílt esély, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kimondta, hogy Bukarest köteles igazságot szolgáltatni az emberiesség elleni bűncselekmények ügyében, függetlenül attól, mennyi idő telt el azok óta. Korábban a román ügyészség azzal zárta le vádemelés nélkül a vizsgálatokat, hogy az 1990-es ellenzéki megmozdulások résztvevői egyénként, nem pedig egy csoport tagjaként sérültek vagy haltak meg, vagyis esetükben legfeljebb „egyszerű” gyilkosságról lehet szó, ami viszont elévült.
A bányászjárás ügyében újrainduló vizsgálatok láttán joggal tevődik fel a kérdés: az 1990. márciusi marosvásárhelyi magyarellenes atrocitások áldozatait nem illeti meg ugyanúgy jóvátétel? Kincses Előd, az akkori események egyik főszereplője, ismert ügyvéd szerint a válasz egyértelmű igen: a jóvátételre nemcsak igény, de esély is van, hiszen a két eseménysor között sok a hasonlóság. Mi több, véleménye szerint Marosvásárhelyre csak azért nem vonultak be az egyébként úton lévő bányászok, mert már nem volt szükség rájuk.
