Ennek felismerése, ennek az igénye és az ebből adódó szükséglet természetesen nem korlátozódhat a szakmai képzésekre. A szakmai képzés keveset ér az adott szakterület általánosabb összefüggéseinek megértése nélkül. Vagy ahogy Maróti Andor fogalmaz: „…a tanulás sem szűkülhet egyetlen területre. Az emberi élet minden területére ki kell terjednie, vagyis az ilyen értelemben vett általános műveltség nélkül az élethosszig tanulás is üres jelszó marad”.
Az Európai Unióba tartozó országok számára fontos dokumentum a lisszaboni stratégia. A 2002-től 2010-ig szóló stratégia fő célkitűzése a tudásalapú gazdaság megteremtése volt, a 2010-től 2020-ig terjedő időszakra pedig a tudásra és az innovációra épülő, fenntartható gazdasági növekedést irányozták elő alapvető célként. 2020-ra a 25–64 éves felnőttek legalább 15 százalékának kell részt vennie az egész életen át tartó tanulásban. Elvileg ezt lenne hivatott elősegíteni a 2013 szeptembere óta hatályos felnőttképzési törvény, a már sokak által bírált köznevelési törvénnyel együtt. Már egyetlen – a korai iskolaelhagyásra vonatkozó – statisztikai mutató is arra enged következtetni, hogy Magyarország nehezen tudja teljesíteni vállalását. A 2013–2014-es adatokat vizsgálva látható, hogy a korai iskolaelhagyókkal összefüggő mutató értéke 11,8 százalék, és jelentősen meghaladja a megelőző időszak 8,29 százalékos mutatóját.
Egy másik – az iskolarendszeren kívüli képzésekről szóló – adatsort elemezve sem lehetünk elégedettek. A KSH közlése szerint a népesség egynegyede vett részt 2012-ben ilyen típusú képzésben. A részvétel igen eltérő képet mutat a korfák tükrében, a legnagyobb arányban a felsőfokú végzettségűek éltek ezzel a lehetőséggel, a legfeljebb általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők között a 10 százalékot sem érte el a felnőttképzésre beiratkozottak aránya. Ugyanitt olvasható, hogy az iskolarendszerű képzésben a 25–64 éves népesség 3,2 százaléka tanult.
Mindez azért figyelemre méltó, mert a sajtóban nemrégiben olvasható volt: folytatódik a közmunkások képzése. A közel 30 ezer fő részvételével 2014. december 1. és 2015. március 31. között zajló „Újra tanulok” projekt célja összetett, így az elhelyezkedési esélyek javítása, a felzárkóztatás és az iskolai végzettségtől független kompetenciák elsajátíttatása is benne foglaltatik. Az csak remélhető, hogy az ez utóbbi célkitűzés felé vezető úton kiküszöbölték a megelőző képzési program hiányosságát, és a szintfelmérésre és a kompetenciák vizsgálatára is ügyeltek a felnőttképzés előkészítésekor. Azaz többek között kellően differenciálnak az életkor, a meglévő iskolai végzettség, az előző életút tekintetében, mert ezek figyelembevétele nélkül nem beszélhetünk tényleges felnőttképzésről –csak pótcselekvésről. A közmunkások fentiek szerinti képzése is bizonyította, bizonyítja, hogy a felnőttképzési szakember, azaz az andragógus nem nélkülözhető foglalkozás, és így államilag is támogatandó képzési forma az utóbbi időben fizetős szakká tett andragógia.
A szerző szociológus
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
