galéria megtekintése

Az igazgató hallgat

13 komment


Megyesi Gusztáv

Kerestük az iskola igazgatóját, ő azonban nem kívánt nyilatkozni. Ez a mondat most éppen a nol.hu-n jelent meg, de megjelenhetett volna másutt is, és a hét bármely napján. Az iskolaigazgató úgy gondolja, hogy nincs mit mondania az ügyben, vagy nagyon is volna, de jobb, ha hallgat, nem akar újabb konfliktusokat, bajt hozni a fejére, pláne az iskolára.

Igaz is, piti ügyről van szó. A hír szerint Szentendre és a Dunakanyar egyetlen gyógypedagógiai intézménye, a Bárczi Gusztáv általános iskola levelet kapott a körzet fideszes önkormányzati képviselőnőjétől, hogy ha lehet, a diákokat ne vigyék ki a közeli játszótérre, mert az elsősorban az ott élő gyerekeknek épült. A levél szerint a Szegedi úti játszótér „egy környék gyerekeinek, nem pedig iskolai táboroknak emelt kis játszótér”. A Bárcziba hatvan diák jár, többnyire mozgássérültek, autisták, Down-szindrómás gyerekek, akik a szüleik szerint épp annyira gyerekek, mint a környékbeliek, ezért éppen annyi joguk van a nyilvános játszóteret használni, mint minden más gyereknek.

A környékbeli gyerekek szülei viszont arra hivatkoznak, hogy az iskolások között sok a nagy gyerek, aki „nem rendeltetésszerűen használja a tér játékait, melyek így elromlanak”, most is már jó párat ki kell cserélni; jobban járna mindenki, ha a bárczisok egy másik játszótérre járnának, vagy vinnék őket inkább a strandra. Ezen viszont az iskolások szülei háborodnak fel, mondván, milyen alapon általánosítanak a környékbeli szülők és a képviselőnő, hogy a bárczisok rongálnak, amikor nincs erre semmi bizonyíték.

 

Ezeket hallván a szívünk megtelik melegséggel, hiszen vegyük észre, a panaszos szülők egy mondat erejéig se említik, hogy féltik gyerekeiket a sérült iskolásoktól, s hogy egyáltalán, már tíz Down-szindrómás gyerek megjelenése felborítja a játszótér rendjét, láttukon a szülők akaratlanul is magukhoz szorítják kicsinyüket, egyébként se tud egészséges gyerek és autista együtt játszani.

Nem, ezen már rég túlvan az ország, érett, előítélet nélküli társadalom érett, előítélet nélküli szülőkkel, képviselőnőkkel, csak azt nem szeretjük, ha a játszótéri mászókáinkat és mérleghintáinkat mások is használják, pláne nagy lovak, akik összetörik. De vigyázzunk: a fideszes képviselőnő, aki lehetne éppen más pártbéli is vagy épp független, hiszen ez nem pártügy, és nem is migránsok akarják lerohanni a játszóteret, kifejezetten hangsúlyozza, hogy ő nem hatóság, ő nem utasította az iskolát, hanem csak kért.

Az iskolaigazgató pedig hallgat.

Őt magát sajnos nem ismerjük, se jót, se rosszat nem olvastunk még róla, de feltételezzük, hogy jól vezeti az iskolát, él-hal a hivatásáért, minden percét a gyerekek gondjainak szenteli, ebből következően nyilván van véleménye is az iskolát érintő kérdésekről. Éppen ez a bajunk a hallgatásával. Hatvan gyerekét kellene kérés szerint másik játszótérre küldeni, ami aztán igazán iskolát érintő ügy, s mert az, nem lehet róla nem nyilatkozni.

Ebből nem lehet kimaradni, senki mellé se állni; konfliktus van, amelyben a legkevésbé éppen az iskolaigazgató lehet semleges, nem tartózkodhat, mert az annyit tesz, hogy a saját iskolája ellen van, miként számos kollégája az országban, aki ennél súlyosabb ügyekben nem kíván véleményt nyilvánítani, inkább hagyja az iskola ügyét veszni, csakhogy rossz megítélés alá ne essék kinevezőinél.

Régmúlt időkben ilyenkor megjelent valaki a magas hivataltól, és bezáratta a játszóteret.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.